¹Mert ezen Melkizedek, Sálem királya, a fölséges Isten papja, ki eléje méne a királyok legyőzéséből visszatérő Ábrahámnak, és megáldá őt,

²kinek Ábrahám tizedet is oszta mindenből, ki először ugyan igazság királyának magyaráztatik, azután pedig Sálem királyának, azaz, békeség királyának,

³ki atya nélkül, anya nélkül, nemzedéksor nélkül, sem napjainak kezdete, sem életének vége nem lévén, hasonló lett az Isten Fiához, és pap marad mindörökké.

⁴Lássátok tehát, mely nagy az, kinek Ábrahám patriarka is tizedet adott legjavából.

⁵Azoknak ugyan, kik Lévi fiai közől papságot viselnek, parancsolatuk vagyon, hogy a törvény szerint tizedet vegyenek a néptől, azaz, atyjokfiaitól, noha ezek is Ábrahám ágyékából származnak;

⁶az pedig, ki nem is azok nemzetségéből való, tizedet vőn Ábrahámtól, és azt, kinek igéretei valának, megáldá.

⁷Már pedig ellenmondást nem szenved, hogy a mi kisebb, az áldatik meg a főbbtől.

⁸És itt ugyan halandó emberek veszik a tizedet, ott pedig az, kiről bizonyság van, hogy él.

⁹S így (úgy szólván) Ábrahám által a tizedet vevő Lévi is tizedet adott;

¹⁰mert még atyjának ágyékában volt, midőn ennek eléje ment Melkizedek.

¹¹Ha tehát a tökéletesség a leviták papsága által volt, (mert a nép ugyanaz alatt vette a törvényt), mi szükség volt még Melkizedek rende szerint más papnak támadni, és nem Áron rende szerint valónak mondatni?

¹²Mert megváltozván a papság, szükség a törvénynek is megváltozni.

¹³Csakugyan az, kiről ezek mondatnak, más nemzetségből való, melyből senki sem szolgált oltárnál.

¹⁴Mert tudva van, hogy Júdából származott a mi Urunk, mely nemzetségnek a papság iránt Mózes nem szólott.

¹⁵És még inkább kitűnik ez abból, hogy Melkizedek hasonlatossága szerint más pap támadott,

¹⁶ki nem a testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem az elfogyhatlan élet erejénél fogva;

¹⁷mert bizonyságot tesz az írás: hogy te pap vagy mindörökké Melkizedek rende szerint.

¹⁸Igy elvettetik az előbbi törvény, mint erőtlen és nem használható;

¹⁹mert a törvény semmit sem vitt tökéletességre, hanem bevezetés az jobb reménységre, mely által Istenhez közeledünk.

²⁰És a mennyiben ez nem történt eskü nélkül (mások ugyan eskü nélkül lettek papokká,

²¹ez pedig esküvel az által, ki neki mondotta: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg: Te pap vagy mindörökké),

²²annyiban jobb szövetségnek lett kezese Jézus.

²³És azok közől többen lettek ugyan papokká, mivel a halál miatt meg nem maradhattak;

²⁴ennek pedig, minthogy örökké megmarad, örök papsága vagyon;

²⁵azért mindörökre üdvözítheti is azokat, kik általa járulnak az Istenhez, mindenkor élvén az érettünk való közbenjárásra.

²⁶Mert ilyen főpap kellett nekünk, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönzött és az egeknél fönségesebb,

²⁷ki ne legyen kénytelen mindennap, mint a papok, előbb saját vétkeiért tenni áldozatot, azután a népéért, mert egyszer cselekedte ezt, önmagát feláldozván.

²⁸Mivel a törvény erőtlen embereket rendelt papokká; de a törvény után jött eskü igéje a Fiút rendelte, ki tökéletes mindörökké.