¹És az Úr megmutatá nekem Jézust, a főpapot, a mint az Úr angyala előtt álla; és jobbja felől álla a sátán, hogy ellenkezzék vele.

²És mondá az Úr a sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, sátán! feddjen meg téged az Úr, ki Jerusalemet választotta! Vajjon nem a tűzből kiragadott üszök-e ez?

³És Jézus szennyes ruhákba vala öltözve, és az angyal színe előtt álla.

⁴Ki felelvén, szóla azoknak, kik előtte állanak vala, mondván: Vegyétek le róla a szenynyes ruhákat. És mondá neki: Ime elvettem rólad gonoszságodat, és új ruhákba öltöztettelek téged.

⁵És mondá: Tegyetek tiszta süveget fejére. És tiszta süveget tőnek fejére, és a ruhákba öltöztették őt; és az Úr angyala ott áll vala.

⁶És bizonyságot tőn az Úr angyala Jézusnak, mondván:

⁷Ezeket mondja a seregek Ura: Ha útaimon jársz, és megőrzöd parancsaimat, te is itélni fogod házamat, és őrzeni tornáczaimat; és adok neked kisérőket ezek közől, kik most itt állanak.

⁸Halljad, Jézus, főpap! te és barátaid, kik előtted laknak, mert ezen férfiak előképek; ime én eléhozom az én szolgámat, a csemetét.

⁹Mert íme a kő, melyet Jézus elé tettem; ez egy kövön hét szem vagyon; ime én kimetszem annak faragványát, úgymond a seregek Ura, és elveszem egy napon az ő földének gonoszságát.

¹⁰Az napon, úgymond a seregek Ura, a férfiú elhíja barátját a szőllőtő alá és a fügefa alá.