¹És visszatére az angyal, ki velem szól vala, és felkölte engem, mint egy férfiat, ki álmából felköltetik.

²És mondá nekem: Mit látsz te? És mondám: Ime egy merő aranygyertyatartót látok, fölötte annak lámpáját, és hét szövétnekét azon fölűl, és a szövétnekek hét tölcsérét, melyek annak tetején valának.

³És két olajfa vala mellette, egyik a lámpa jobbján, és másik balján.

⁴És felelvén, szólék az angyalnak, ki velem beszél vala, mondván: Micsodák ezek? Uram!

⁵És a velem szóló angyal felelvén, mondá nekem: Nem tudod, micsodák ezek? És mondám: Nem, Uram!

⁶És felelvén szóla nekem, és mondá: Ez az Úr igéje Zorobabelhez, mondván: Nem hadsereggel, sem erővel, hanem az én lelkem által (leszen ez), úgymond a seregek Ura.

⁷Ki vagy te, nagy hegy! Zorobabel előtt? Egyenessé leszesz. Ő eléhozza a főkövet és oly ékessé teszi, mint az első vala.

⁸És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

⁹Zorobabel kezei alapították e házat, és az ő kezei végzik be azt; és megtudjátok, hogy a seregek Ura küldött engem hozzátok.

¹⁰Mert ki veti meg a csekély kezdet napját? Örvendeni fognak, látván a fehér ón-mértéket Zorobabel kezében. Ezek az Úr hét szemei, melyek az egész földön szétjárnak.

¹¹És felelvén, mondám neki: Micsoda e két olajfa a gyertyatartó jobbján és balján?

¹²És felelvén másodszor, mondám neki: Micsoda az olajfák két ága, a két aranytölcsér mellett, melyekben aranycsövek vannak?

¹³És szóla nekem, mondván: Nem tudod, micsodák ezek? És mondám: Nem, Uram!

¹⁴És mondá: Ezek a fölkenetés két fiai, kik az egész föld uralkodója előtt állanak.