¹És fölemelvén szemeimet, nézék; és íme egy férfiú, és az ő kezében mérő-zsinór.

²És mondám: Hová mégy te? És mondá nekem: Megmérni Jerusalemet, hogy lássam, mennyi az ő szélessége, és mennyi hosszasága.

³És íme a velem való angyal kiméne, és más angyal jöve eléje.

⁴És mondá neki: Fuss, szólj e gyermeknek, mondván: Kerítés nélkül fogják lakni Jerusalemet, a benne levő emberek és barmok sokasága miatt.

⁵És én leszek neki, úgymond az Úr, tűzkerítése köröskörűl, és dicsőségben leszek közepette.

⁶Oh, oh fussatok el éjszak földéről, úgymond az Úr; mert az ég négy szele felé szórtalak el titeket, úgymond az Úr.

⁷Oh Sion! fuss el, ki Babilon leányánál lakol;

⁸mert ezeket mondja a seregek Ura: A dicsőség után elküld engem a nemzetekhez, kik titeket kifosztottak; mert a ki titeket bánt, az én szemem fényét bántja.

⁹Mert íme én fölemelem kezemet ellenök, és ragadományúl lesznek azoknak, kik nekik szolgáltanak; és megismeritek, hogy a seregek Ura küldött engem.

¹⁰Mondj dicséretet és vigadj, Sion leánya! mert ime én eljövök, és közepetted fogok lakni, úgymond az Úr.

¹¹És sok nemzet csatlakozik az Úrhoz az napon, és népemmé leszen, és közepetted fogok lakni; és megtudod, hogy a seregek Ura küldött engem hozzád.

¹²És az Úr örökségűl fogja bírni Júdát, az ő osztályrészét a megszentelt földön; és még magának választja Jerusalemet.

¹³Hallgasson minden test az Úr szine előtt! mert fölemelkedik az ő szent lakhelyéből.