¹A nyolczadik hónapban, Darius király második esztendejében, lőn az Úr igéje Zakariás prófétához, Barakiásnak, Addo fiának fiához, mondván:

²Megharagudott az Úr atyáitokra nagy haraggal.

³Szólj azért nekik: Ezeket mondja a seregek Ura: Térjetek hozzám, úgymond a seregek Ura, és hozzátok térek, úgymond a seregek Ura.

⁴Ne legyetek, mint atyáitok, kikhez az előbbi próféták kiáltottak, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura: Térjetek meg a ti gonosz útaitokról és igen gonosz szándékaitokról; de nem hallgattak, és nem figyeltek rám, úgymond az Úr.

⁵Hol vannak most atyáitok? és a próféták vajjon örökké élnek-e?

⁶Mindazáltal az én igéim és végzéseim, melyeket szolgáimnak, a prófétáknak parancsoltam, vajjon nem teljesedtek-e be atyáitokon? Kik azután megtértek, és így szólottak: A mint eltökéllette a serege Ura, hogy cselekedjék velünk a mi útaink és találmányaink szerint, megcselekedte velünk.

⁷Huszonnegyedik napján a tizenegyedik hónak, a Sabatnak, Darius második esztendejében, lőn az Úr igéje Zakariás prófétához, Barakiásnak, Addo fiának fiához, mondván:

⁸Látám éjszaka, és ime egy pej lovon ülő férfiú mirtusfák között áll vala, melyek mély völgyben valának, és utána pej, tarka és fehér lovak.

⁹És mondám: Micsodák ezek? Uram! És mondá nekem az angyal, ki velem szól vala: Én megmutatom neked, micsodák ezek.

¹⁰És felele a férfiú, ki a mirtusfák között áll vala, és mondá: Ezek azok, kiket az Úr küldött, hogy bejárják a földet.

¹¹És felelvén az Úr angyalának, ki a mirtusfák között áll vala, mondák: Bejártuk a földet, és íme az egész föld lakva és nyugodtan vagyon.

¹²És felele az Úr angyala, és mondá: Seregek Ura! meddig nem könyörűlsz te Jerusalemen és Júda városain, melyekre megharagudtál? Ennek már hetvenedik esztendeje.

¹³És az Úr a velem szóló angyalnak jóságos igéket, vigasztaló igéket felele.

¹⁴És mondá nekem a velem szóló angyal: Kiálts, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura: Forrón szeretem Jerusalemet, és Siont nagy buzgalommal;

¹⁵és nagy haraggal haragszom én a gazdag nemzetekre; mert én kevéssé haragudtam (Júdára), de ők gonoszúl bántak vele.

¹⁶Azért ezeket mondja az Úr: Visszafordúlok Jerusalemhez irgalmassággal, az én házam fölépíttetik abban, úgymond a seregek Ura, és a mérő-zsinór kinyujtatik Jerusalemen.

¹⁷Mégis kiálts, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura: Még bővelkedni fognak az én városaim jókkal; és megvigasztalja még az Úr Siont, és még magának választja Jerusalemet.

¹⁸És fölemelém szemeimet, és nézék; és ime négy szarv.

¹⁹És mondám a velem szóló angyalnak: Micsodák ezek? És mondá nekem: Ezek a szarvak, melyek ide s tova hányták Júdát és Izraelt és Jerusalemet.

²⁰És az Úr mutata nekem négy kovácsot.

²¹És mondám: Mit jőnek ezek mívelni? Ő szóla, mondván: Ezek a szarvak, melyek ide s tova hányták Júdát mind egy emberig, úgy, hogy azok közől senki sem emelte föl fejét; hanem ezek elrettenteni jöttek azokat, hogy letörjék a nemzetek szarvait, melyek szarvat emeltek Júda földe ellen, hogy azt ide s tova hányják.