¹Akkor Tóbiás felfohászkodék, és imádkozni kezde könyhullatással,

²mondván: Igaz vagy Uram! és minden itéleteid igazak, és minden utad irgalom és igazság és itélet.

³És most, Uram! emlékezzél meg rólam, és ne állj boszút bűneimért, és ne emlékezzél meg az én vétkeimről vagy atyáiméról.

⁴Mivelhogy nem engedelmeskedtünk a te parancsaidnak, azért adattunk ragadmányra, fogságra és halálra, csúfságra és gyalázatra minden nemzeteknek, melyek közé elszórtál bennünket.

⁵És most, Uram! nagyok a te itéleteid, mert nem cselekedtünk parancsaid szerint, és nem jártunk igazán előtted.

⁶Most tehát, Uram! akaratod szerint cselekedjél velem, és parancsold békeségben kiköltözni lelkemet; mert jobb nekem meghalni, mint élni.

⁷És ugyanaz napon történék, hogy Sára is, Ráguel leánya, Rágesben, a médusok városában gyalázatot halla atyjának egyik szolgálójától:

⁸mivel hét férjnek adatott vala, és az Asmodeus nevű ördög megölte azokat, mihelyt bementek hozzája.

⁹Mikor tehát vétkeért feddette a leányzót, ez felelé neki, mondván: Többé ne lássunk tőled fiat vagy leányt a földön, férjeid gyilkosa!

¹⁰Meg akarsz-e engem is ölni, mint már hét férjedet megölted? Ezen szó miatt elméne házának felső kamarájába, és három nap s három éjjel nem evék s nem ivék,

¹¹hanem az imádságban maradván, könnyhullatással könyörög vala az Istennek, hogy szabadítsa meg őt e gyalázattól.

¹²Lőn pedig harmadnapon, mikor elvégezte imádságát, áldván az Urat,

¹³mondá: Áldott a te neved, atyáink Istene! ki mikor megharagszol is, irgalmasságot cselekszel, és a szorongatás idején megbocsátod azok bűneit, kik téged segitségűl hínak.

¹⁴Tehozzád forditom, Uram, orczámat, tehozzád irányzom szemeimet.

¹⁵Kérlek, Uram! hogy e gyalázat köteléből oldozz föl engemet, avagy bizonyára a földről végy el engem.

¹⁶Te tudod, Uram! hogy soha nem kivántam férfiat, és tisztán tartottam lelkemet minden kivánságtól.

¹⁷Soha a játszók közé nem elegyedtem, sem azokkal, kik könnyelműségben járnak, részem nem volt.

¹⁸Férfiat pedig a te félelmedből, nem fajtalanságomból akartam hozzám venni;

¹⁹és vagy én voltam méltatlan azokhoz, vagy talán azok nem voltak méltók hozzám: mivel talán más férfiúnak tartottál föl engem.

²⁰Mert nincs az ember hatalmában a te tanácsod.

²¹Azt pedig bizonyosnak tartja minden, a ki téged tisztel, hogy az ő élete, ha próbálásban lesz, megkoronáztatik; ha pedig szorongatásban lesz, megszabadúl; és hogyha megfenyitettik, a te irgalmadhoz juthat.

²²Mert nem gyönyörködöl a mi vesztünkben; mivel a förgeteg után csendességet szerzesz, és a könyhullatás és sírás után örvendezést adsz.

²³Legyen a te neved örökké álldott, Izrael Istene!

²⁴Az időben meghallgattaték mindkettőnek könyörgése a fölséges Isten dicsőségének színe előtt;

²⁵és elküldeték Ráfael, az Úr szent angyala, hogy meggyógyítsa mind a kettőt, kiknek imádságai egy időben mutattattak be az Úr színe előtt.