¹Mint födte be homálylyal haragjában az Úr Sion leányát! égből földre vetette a dicsőséges Izraelt, és nem emlékezett meg lábai zsámolyáról az ő haragja napján.

²Letépte az Úr, és nem kimélte Jákob minden ékességét; lerontotta haragjában Júda szűz leányának erősségeit, és a földig ledöntötte; megbecstelenítette az országot és annak fejedelmeit.

³Letörte elbúsúlt haragjában Izrael minden szarvát; visszavonta az ő jobb karját az ellenség előtt, és Jákob ellen köröskörűl megemésztve lángoló tüzet gyujtott.

⁴Megvonta kézivét, mint ellenség, megfeszítette jobb karját, mint ellenség, és megölt mindent, mi szép látni való volt Sion leányának sátorában, mint a tüzet, kiöntötte boszankodását.

⁵Olyanná lett az Úr, mint az ellenség, levetette Izraelt, ledöntötte minden kőfalát, szétrombolta erősségeit, inséggel töltött be Júda leányánál férfit és asszonyt.

⁶És elpusztította, mint a kertet, az ő sátorát, szétbontotta hajlékát; feledésbe juttatta az Úr Sionban az ünnepet és szombatot; és gyalázatra adta és haragjának boszankodására a királyt és papot.

⁷Az Úr megvetette oltárát, megátkozta szentélyét; az ellenség kezébe adta tornyainak kőfalait; szózata hangzott az Úr házában, mint ünnepnapon.

⁸Elvégzette az Úr, hogy szétrombolja Sion leányának kőfalát; megvonta mérő-zsinórját, és nem fordította el kezét a pusztítástól; sírt az előbástya, és a kőfal is szétromboltatott egyetemben.

⁹A földbe sülyedtek kapui; leverte és összetörte zárait; az ő királya és fejedelmei a pogányok között vannak; nincs törvény, és prófétái nem nyernek látomást az Úrtól.

¹⁰A földön ülnek és hallgatnak Sion leányának vénei; hamuval hintik be fejöket, szőrzsákokat öveznek magokra; földre csüggesztik fejöket Jerusalem szűzei.

¹¹Elhomályosodnak a könyhullatás miatt szemeim; fölháborodnak belső részeim, májam a földre omlik az én népem leányának romlása miatt, midőn a kisded és csecsemő eleped a város utczáin.

¹²Anyáiknak mondották: Hol van a kenyér és bor? – mikor elfogyatkoztak, mint a sebesűltek, a város utczáin, és kilehelték lelköket anyáik ölében.

¹³Kihez hasonlítsalak téged? vagy kivel mondjalak egyenlőnek? Jerusalem leánya! kivel vesselek össze téged, hogy vigasztaljalak? Sion szűz leánya! mert mint a tenger, nagy a te inséged; ki gyógyít meg téged?

¹⁴A te prófétáid hamisságokat és bolondságokat láttak neked, és nem fedezték fel gonoszságodat, hogy téged bűnbánatra indítottak volna; hamis jövendöléseket és elűzetéseket láttak neked.

¹⁵Kezeikkel tapsolnak fölötted mind az útonjárók, süvöltenek és hajtogatják fejöket Jerusalem leánya fölött, mondván: Ez-e ama teljes szépségű város, az egész föld öröme?

¹⁶Föltátják terád szájokat minden ellenségeid, süvöltenek és csikorgatják fogaikat, és mondják: Nyeljük le őt! ime ez a nap, melyet vártunk; megértük, láttuk azt!

¹⁷Az Úr megcselekedte, a mit szándékozott; beteljesítette beszédét, melyet parancsolt vala a régi időktől; rontott és nem kimélt és örvendeni hagyta rajtad az ellenséget, és fölemelte ellenségeid szarvát.

¹⁸Szivök az Úrhoz kiált Sion leánya kőfalain: Folyjanak patak gyanánt a könyek éjjel és nappal, ne adj nyugtot magadnak, és ne szűnjék meg a te szemed.

¹⁹Kelj föl, és kiálts éjjel az őrizet kezdetén; öntsd ki víz gyanánt szivedet az Úr színe előtt; emeld fel hozzája kezeidet a te kisdedeid lelkéért, kik elfogyatkoztak az éhségben minden utczaszegleten.

²⁰Lásd, Uram, és nézd, kit szedtél így meg! Tehát az asszonyok megegyék méhök gyümölcseit, az egy arasznyi kisdedeket? megöletik az Úr szentélyében a pap és próféta?

²¹Ott kinn feküsznek a gyermek és az agg; az én szűzeim és ifjaim elhullottak a fegyver alatt; öltél a te haragod napján, gyilkoltál, és nem könyörűltél.

²²Mint ünnepnapra híttad el, kik rémítettek engem köröskörűl, és nem volt, ki az Úr haragja napján elszaladt és meghagyatott volna; a kiket neveltem és tartottam, ellenségem emésztette meg azokat.