¹Én vagyok a férfiú, ki láttam inségemet az ő haragjának vesszejében.

²Engem hajtott és vezetett sötétségre, és nem világosságra.

³Csak énrám fordította és forgatta kezét egész nap.

⁴Megfonnyasztotta bőrömet és húsomat, összetörte csontaimat.

⁵Körűlépített engem, és körűlvett epével és sanyarúsággal.

⁶Sötétbe helyezett engem, mint az örökké megholtakat.

⁷Köröskörűl épített ellenem, hogy el ne menjek; megnehezítette bilincsemet.

⁸De midőn kiáltok és könyörgök is, elutasítja imádságomat.

⁹Elzárta utaimat négyszegű kövekkel, ösvényeimet fölforgatta.

¹⁰Ólálkodó medvévé lett nekem, lesben álló oroszlánná.

¹¹Az én ösvényeimet fölforgatta, és megrontott engem, elhagyottá tett engem.

¹²Megvonta kézívét, és nyilának czélúl tett engem.

¹³Veséimbe bocsátotta az ő tegzének leányait.

¹⁴Nevetségessé lettem minden népem előtt, egész nap azok gúnydalává.

¹⁵Betöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.

¹⁶És kitördelte szám szerint fogaimat, hamuval étetett engem.

¹⁷És a békeségtől elűzetett az én lelkem, elfeledkeztem a jókról.

¹⁸És mondám: Elveszett az én czélom és reménységem az Úrban.

¹⁹Emlékezzél meg inségemről és bűnömről, az űrömről és epéről.

²⁰Megemlékezve emlékezem erről, és lelkem eleped bennem.

²¹Ezeket átgondolván szivemben, azért bízom.

²²Az Úr irgalmassága, hogy meg nem emésztettünk; mert még nem fogyott el az ő könyörűletessége.

²³Már reggel tapasztalom azt; nagy a te hűséged.

²⁴Osztályrészem az Úr, mondja az én lelkem; azért várom őt.

²⁵Jó az Úr a benne bizókhoz, és az őt kereső lélekhez.

²⁶Jó csendességben várni az Isten szabadítását.

²⁷Jó a férfiúnak, ha az igát ifjúságától fogva viseli.

²⁸Magában ül és hallgat, mert azt fölvette magára.

²⁹A porba teszi száját; talán van még reménység!

³⁰Orczáját az őt verőhöz fordítja, betelik gyalázattal.

³¹Mert nem űz el örökre az Úr.

³²Mert ha elvetett, könyörűl is az ő irgalmának sokasága szerint.

³³Mert nem szívesen alázza és veti meg az emberek fiait,

³⁴hogy összetiporja lábai alatt a föld minden foglyait,

³⁵hogy elfordíttassék a férfiú itélete a Fölségesnek színe előtt,

³⁶hogy az ember elüttessék a törvényben, ilyesmit nem tud az Úr.

³⁷Kicsoda az, ki mondhatja, hogy legyen, ha az Úr nem parancsolja?

³⁸(és) hogy a Fölségesnek szájából nem megyen ki sem jó, sem rosz?

³⁹Mit zúgolódik tehát az ember életében, a férfiú az ő bűnei mellett?

⁴⁰Vizsgáljuk meg utainkat, és keressük és térjünk az Úrhoz.

⁴¹Emeljük föl szíveinket kezeinkkel egyetemben az Úrhoz az egekbe.

⁴²Mi gonoszúl cselekedtünk, és haragra ingerlettünk, azért vagy te kérlelhetlen.

⁴³Haragba öltöztél és megvertél minket; öltél és nem kiméltél.

⁴⁴Felhőt vetettél eléd, hogy ne hasson át az imádság.

⁴⁵Pusztúlássá és utálattá tettél engem a népek között.

⁴⁶Feltátják ellenünk szájokat mind az ellenségek.

⁴⁷Félelem és tőr lett nekünk a jövendölés, és romlásunk.

⁴⁸Víz-patakok ömlöttek szemeimből az én népem leányának romlása miatt.

⁴⁹Az én szemem elgyengűl, és nem szűnik meg, mivel nincs nyugodalom,

⁵⁰mignem ránk tekint és meglát az Úr mennyekből.

⁵¹Szemem elvette életemet az én városom minden leánya miatt.

⁵²Vadászva fogtak meg engem, mint madarat, az én ellenségeim ok nélkül.

⁵³Verembe esett az én életem, és követ tettek rám.

⁵⁴A vizek összecsaptak fejem fölött, és mondám: Elvesztem!

⁵⁵Segítségűl híttam, Uram, a te nevedet a legmélyebb veremből.

⁵⁶Hallottad az én szómat: Ne fordítsd el füleidet zokogásomtól és kiáltásaimtól.

⁵⁷Közeledtél hozzám az napon, mikor segítségűl híttalak téged; azt mondád: Ne félj.

⁵⁸Megitélted, Uram, az én lelkem ügyét, életem megváltója!

⁵⁹Látod, Uram, az ő gonoszságukat ellenem; itéld meg ügyemet.

⁶⁰Látod minden dühösségöket, minden szándékukat ellenem.

⁶¹Hallod, Uram, az ő gyalázásukat, minden szándékukat ellenem;

⁶²az ellenem támadók beszédeit, s ellenem mindennapi törekvéseiket.

⁶³Lássad őket fektökben és keltökben, én vagyok az ő gúnydaluk.

⁶⁴Megfizetsz nekik, Uram, az ő kezeik cselekedetei szerint.

⁶⁵Sanyarúság adatik tőled szivökre paizsúl.

⁶⁶Üldözöd őket haragodban, és elpusztítod az ég alól, Uram!