¹Uram, Atyám, és életem ura! ne hagyj engem az ő tanácsukra, és ne hagyj azok által elesnem.

²Ki tartja gondolatim fölött az ostorokat, és szivemen a bölcseség tudományát, hogy azok tudatlanságai miatt ne kiméljenek engem, és ne nyilvánúljanak ki vétkeik?

³és ne növekedjenek tudatlanságaim, és vétkeim ne sokasodjanak, és bűneim ne bővelkedjenek, és el ne essem ellenkezőim színe előtt, és ne örűljön rajtam ellenségem.

⁴Uram, Atyám és életem Istene! ne hagyj engem az ő gondolatjokra.

⁵Nagyralátást ne adj szemeimnek, és minden (rosz) kivánságot távoztass tőlem.

⁶Vedd el tőlem a has kivánságait, és a fajtalan kivánságok meg ne fogjanak engem, s a tisztátalan és szemtelen életre ne hagyj vetemednem.

⁷A szájról való tanítást halljátok, fiaim! a ki azt megőrzi, ajkai miatt nem vesz el, és gonosz cselekedetek által nem lesz botránynyá.

⁸Hiúságában megfogatik a bűnös, és a kevély és átkozódó megbotlik abban.

⁹Szád ne szokjék esküvésre, mert sokan elesnek az által.

¹⁰Az Isten nevezete pedig ne legyen szádban szűntelen, és a szentek nevét se keverd beszédedbe, mert nem maradsz ez által bűntelen.

¹¹Mert mint a szűntelen vallatott szolga nem ment a kékségtől: úgy minden esküvő és Istent nevező nem tiszta egészen a bűntől.

¹²A sokat esküvő férfiu gonoszsággal telik meg, és nem távozik el házától a csapás.

¹³Ha nem tartja meg esküjét, rajta lesz vétke; ha föl sem veszi, kétszeresen vétkezik.

¹⁴És ha hiába esküszik, nem igazúl meg; és háza megtelik büntetéssel.

¹⁵Van még más, halált érdemlő szólás is, mely ne találtassék Jákob örökségében.

¹⁶Mert a jámboroktól mindezek távol vannak, és ők vétkekben nem hevernek.

¹⁷Szád ne szokjék rendetlen beszédre, mert bűn igéje van abban.

¹⁸Emlékezzél meg atyádról és anyádról, midőn főemberek között állasz,

¹⁹nehogy az Isten elfeledjen téged azok színe előtt, és belebolondúlván szokásodba gyalázatot szenvedj, és inkább akartál volna nem születni, és születésed napját megátkozd.

²⁰A szidalmazó igékre szokott ember nem okúl teljes életében.

²¹Két rendbeliek bővelkednek bűnökkel, és a harmadikféle haragot hoz és veszedelmet:

²²A heves lélek, mint az égő tűz, el nem alszik, míg valamit el nem nyel;

²³és a gonosz ember, teste kivánságával nem nyugszik, míg tűzet nem gerjeszt;

²⁴mert a parázna embernek minden falat édes, és nem fárad el az áthágásban mindvégiglen;

²⁵s mindazon ember, ki áthágja ágyát, megvetvén saját lelkét, és mondván: Ki lát engem?

²⁶körűlvett a sötétség, és a falak befödöznek engem, és senki sem néz rám; kitől féljek? A Fölséges nem emlékezik meg vétkeimről.

²⁷És nem gondolja meg, hogy az ő szeme mindent lát, hogy kiűzi belőle az Isten félelmét az ilyen emberi félelem, mely csak az emberek szemeitől fél.

²⁸És nem gondolja meg, hogy az Úr szemei sokkal fényesebbek a napnál, látják az emberek minden utait, és a tenger mélységét, és látják az emberek szivét, legtitkosabb rejtekéig.

²⁹Mert az Úr Istennél, mielőtt teremtetnék, minden tudva van, úgy az elvégzés után is lát mindent.

³⁰Az ilyen bűnhödni fog a város utczáin, és mint a csikó, megkergettetik, és a hol nem is reménylette, megfogatik.

³¹És csúffá lesz mindenki előtt, mert nem gondolt az Úr félelmével.

³²Igy jár minden asszony is, ki elhagyja férjét, és idegen házasságból állít örökséget.

³³Mert először a Fölséges törvényének engedetlen volt; másodszor férje ellen vétkezett; harmadszor házasságtöréssel paráználkodott, és más férfiútól szerzett magának fiakat.

³⁴Ez a gyülekezet elé vitetik, és fiai vizsgálat alá vettetnek.

³⁵Fiai nem vernek gyökeret, és ágai gyümölcsöt nem teremnek.

³⁶Átokra hagyja emlékezetét, s nem töröltetik el gyalázata.

³⁷És megismerik maradékai, hogy semmi sincs jobb az Isten félelménél, és semmi édesebb, mint az Úr parancsaira figyelmezni.

³⁸Nagy dicsőség az Urat követni; ez által nyerhetni tőle hosszú életet.