¹A bölcseség önmagát dicséri, tiszteletben áll az Úrnál, és népe között kitűnteti dicsőségét.

²És a Fölségesnek gyülekezeteiben megnyitja száját, és az ő seregének szine előtt dicsőnek mutatja magát;

³és népe között felmagasztaltatik, és a szent sokaságban csodáltatik;

⁴és a választottak sokasága előtt az ő dicsérete, és az áldottak között áldatik, és igy szól:

⁵Én a Fölségesnek szájából származtam, elsőszülött vagyok minden teremtmény előtt.

⁶Én cselekedtem, hogy az égen elfogyhatlan világosság támadott, és mint köddel, befödöztem az egész földet.

⁷Lakásom a magasban, és királyi székem a felhők oszlopain.

⁸Az ég kerekségét egyedűl kerűltem meg, és az örvény mélységét áthatottam, a tenger habjain jártam,

⁹és az egész földön állottam, és minden nép között

¹⁰és minden nemzet között elsőségem vala;

¹¹minden nagy és kicsiny szivét legyőztem erőmmel; és mindezekben nyugodalmat kerestem, és az Úr örökségében lett maradásom.

¹²Akkor parancsola és mondá nekem a mindenek Teremtője, és a ki teremtett engem, megnyugovék hajlékomban,

¹³és mondá nekem: Jákobban lakjál, és Izraelben bírj örökséget, és választottaim között verj gyökeret.

¹⁴Kezdettől és az idők előtt teremtettem, és mind az örökkévalóságig meg nem szűnök; és a szent lakhelyen szolgáltam előtte.

¹⁵És így Sionban megerősíttettem, és a megszentelt városban hasonlóképen megnyugodtam, és Jerusalemben az én hatalmam.

¹⁶És meggyökereztem a tiszteletre méltó nép között, és az én Istenem részében, mely az ő öröksége; és a szentek teljes gyülekezetében az én tartózkodásom.

¹⁷Magasra nőttem, mint Libanon hegyén a czedrus, és mint a cziprusfa Sion hegyén;

¹⁸növekedtem mint a pálma Kádeszben, és mint a rózsaültetvény Jerikóban;

¹⁹mint a mezőkön a szép olajfa, felnőttem, és mint a platanus viz mellett az utczákon.

²⁰Mint a fahéj és illatozó balzsam illatoztam, s mint a válogatott mirrha adtam a jóillat gyönyörűségét;

²¹és mint a storax és galbanus és ónix és mirrha zsengéje, és mint a metszés nélkül folyó illatszer, betöltöm illattal lakhelyemet, és mint vegyítetlen balzsam az én illatom.

²²És mint a terpentinfa, kiterjesztettem ágaimat, és ágaim pompásak és kedvesek.

²³Én mint a szőllőtő az illat gyönyörűségét termettem, és virágaimból díszes és becses gyümölcs lett.

²⁴Én a szép szeretet anyja vagyok, és a félelemé és az ismereté és a szent reménységé.

²⁵Nálam az út és igazság minden kegyelme, nálam az élet és erény minden reménysége.

²⁶Jőjetek át hozzám mindnyájan, kik engem kívántok, és gyümölcseimből teljetek el.

²⁷Mert az én lelkem édesebb a méznél, és örökségem jobb a színméznél és a lépes méznél.

²⁸Az én emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.

²⁹A kik engem esznek, méginkább éheznek; és a kik engem isznak, méginkább szomjaznak.

³⁰A ki engem hallgat, nem szégyenűl meg, és a kik általam munkálkodnak, nem vétkeznek.

³¹A kik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.

³²Mindez az élet könyve, és a Fölséges szövetsége, és az igazság ismerete.

³³Törvényt adott Mózes az igazság parancsaiban, örökséget Jákob házának, igéreteket Izraelnek.

³⁴Megigérte Dávidnak, az ő szolgájának, hogy a legerősebb királyt támasztja belőle, ki a tisztelet királyi székében fog ülni mindörökké.

³⁵Ő árasztja a bölcseséget, mint a Fizon, és mint a Tigris az új vetemények napjain;

³⁶betölti az értelmet, mint az Eufrates, és bőven foly, mint a Jordán aratás idején;

³⁷a tudományt terjeszti, mint a világosságot, és megárad mint a Géhon szüret napján.

³⁸Ő ismerte azt először tökéletesen, és az erőtlenebb nem fogja föl azt;

³⁹mert a tengernél bőségesebb az ő gondolata, és tanácsa a nagy mélységnél.

⁴⁰Én, a bölcseség, öntöttem ki a folyóvizeket.

⁴¹Én mint mérhetlen folyóvíz ága, én mint a folyóvíz árka, és mint vízcsatorna, mely a paradicsomból ered.

⁴²Mondám: Megöntözöm az én ültetvényes kertemet, és megáztatom földem terményét.

⁴³És ime nagygyá lett vizcsatornám, és folyóm közelít a tengerhez;

⁴⁴mert a tudománynyal mint hajnali fénynyel világítok mindennek, és hirdetem azt nagymesszire.

⁴⁵Áthatok a föld minden alsó részére, és megkeresem mind az alvókat, és megvilágosítom mind az Úrban bízókat.

⁴⁶Ezenfölűl a tudományt mint jövendölést kiöntöm, és a bölcseség keresőinek hagyom azt, és nem enyészem el nemzedékökben a szent örökkévalóságig.

⁴⁷Lássátok tehát, hogy nem csak magamnak munkálkodtam, hanem az igazság minden keresőjének.