¹Sáros kővel köveztetett meg a rest, és mindnyájan az ő gyalázatosságáról szólnak.

²Marhaganéjjal köveztetett meg a rest, és mindenki a ki hozzá ér, megrázza kezét.

³Gyalázat atyjának a fegyelmetlen fiú, az ily leányzó pedig kisebbségére szolgál.

⁴Az értelmes leány férjének örökség; a ki pedig szégyent tesz, gyalázatára lesz atyjának.

⁵Atyját és férjét megszégyeníti a szerénytelen asszony, és az istenteleneknél nem kisebb, és mind a kettőtől megvettetik.

⁶Siralomban zengemény az alkalmatlan beszéd; a fegyelem és tanítás minden időben bölcseség.

⁷A ki bolondot tanít, olyan, mint a ki cserepet enyvez össze.

⁸A ki figyelmetlennek beszél, mintha alvót serkentene föl mély álomból.

⁹Alvóval szól, ki bolondnak beszél bölcseséget; és a beszéd végén azt mondja: Kicsoda ez?

¹⁰Sirasd a halottat, mert elfogyott az ő világossága; és sirasd a bolondot, mert elfogyott értelme.

¹¹Kevéssé sirasd a holtat, mert elnyugodott;

¹²de a gonosz bolondnak élete gonoszabb az ő halálánál.

¹³A halottnak siratása hét napig tart, a bolondé és istentelené pedig élete teljes napjain.

¹⁴A bolonddal ne szólj sokat, és ne tarts az esztelennel.

¹⁵Óvd magadat tőle, hogy terhedre ne legyen, és nem fertőztetel meg az ő bűnével.

¹⁶Távozzál tőle, és nyugodalmat találsz, és nem búsúlsz az ő bolondságán.

¹⁷Mi nehezebb az ónnál? és ki méltóbb e névre, mint a bolond?

¹⁸Fövenyet és darab vasat könnyebb elviselni, mint esztelen és bolond és istentelen embert.

¹⁹Az épület alapjában összekötött gerendázat össze nem bomol: oly erősen áll a szív az értelmes tanácsra támaszkodva.

²⁰Az értelmesnek gondolatát semmi időben sem vesztegeti meg a félelem.

²¹Mint a karók magas helyeken, és a vakolat nélkül csinált falak a szélnek ellen nem állnak:

²²úgy a bolond szive ingatag lévén gondolatában, a félelem rohamának ellen nem áll.

²³Valamint a bolond szive, ingatag lévén gondolatában, nem fél minden időben: úgy soha nem fél az, ki Isten parancsaiban mindenkor megmarad.

²⁴A ki szemét dörzsöli, könnyeket idéz elé, és ki a szivet érinti, érzékenységet ébreszt.

²⁵Ki a madarakra követ hajít, elűzi azokat, úgy a ki barátját szidalmazza, fölbontja a barátságot.

²⁶Ha barátodra kardot vonnál is, ne essél kétségbe, mert van visszatérés.

²⁷Ha barátodhoz szomoru szóra nyitod is szádat, ne félj, mert még van kiegyenlités; kivéve a szidalmat és szemrehányást és kevélységet, a titok fölfedezését és a ravaszúl ejtett csapást; mert mindezek miatt barátod eltávozik.

²⁸Tartsd meg barátodhoz a hűséget szegénységben, hogy majd javaiban is örvendhess.

²⁹Nyomorúsága idején maradj hív hozzá, hogy örökségében is örökös társ légy.

³⁰A tűz előtt kemenczegőz és a tűz füstje emelkedik föl: úgy a vérontás előtt is átkok és szidalmak és fenyegetések.

³¹Barátomat köszönteni nem szégyenlem, színe előtt nem rejtezem el, és ha általa bajom történik is, elszenvedem.

³²Minden, a ki ezt hallja, óvakodni fog tőle.

³³Ki tesz az én számra őrizetet, és ajakimra erős pecsétet, hogy el ne essem azok által, és nyelvem el ne veszítsen engemet?