¹Mennyivel jobb megfeddni, és az önként vallót védelmében nem gátolni, mintsem haragot tartani.

²Mint a férfiuságtalan, ki megszeplősíteni kívánja a leányzót,

³olyan az, ki erőszakkal igaztalan itéletet teszen.

⁴Mely jó, ha a megdorgált kinyilatkoztatja a bűnbánatot! mert igy eltávoztatod a szándékos bűnt.

⁵Van, ki hallgat, és bölcsnek tartatik; de gyűlöletes, ki szemtelen a szólásban.

⁶Van, ki hallgat, nem lévén értelme beszédének; és van, ki hallgat, tudván az alkalmas időt.

⁷A bölcs ember hallgat idejéig; a szemtelenek és esztelenek pedig nem tartanak időt.

⁸A ki sok szót szaporít, megsérti lelkét; és ki hamisan tulajdonít magának hatalmat, gyülöletes leszen.

⁹A fegyelmetlen embernek van olykor előmenete a gonoszban, de kárára van nyeresége.

¹⁰Van adomány, mely nem hasznos; és van adomány, melynek kettős a jutalma.

¹¹Van megkisebbűlés a dicsőség miatt; és van, ki alázatosság által emeli föl fejét.

¹²Van, ki sokat veszen csekély áron, és hétszerte megfizeti azokat.

¹³A bölcs kedvessé teszi magát szavai által; a bolondok kedvessége pedig elenyészik.

¹⁴Az esztelen adománya nem lesz neked hasznos, mert az ő szemei hétszerannyit várnak.

¹⁵Keveset ad, és sokat hány szemedre; és az ő szájának fölnyilása tűzlobbanás.

¹⁶Némelyik ma kölcsön ad, és holnap megkéri; gyűlöletes az ilyen ember.

¹⁷A bolondnak nincs barátja, és jótéteményeit nem köszönik meg.

¹⁸Mert a kik kenyerét eszik, hamis nyelvüek. Mennyiszer és mely sokan kinevetik őt!

¹⁹Mert esztelenűl osztja el azt, mi neki is kellett, csak úgy, mint a mi nem kellett volna.

²⁰A hamis nyelvnek esete, mint azé, ki a kövezeten elesik; a gonoszok esete oly hirtelen elérkezik.

²¹A kelletlen ember, mint a haszontalan mese, mely a tudatlanok szájában gyakran forog.

²²A bolond szájából a példabeszéd megvettetik, mert nem mondja azt idejében.

²³Van, kit a szegénység visszatart a vétkezéstől, de nyugodalmában arra ösztönöztetnék.

²⁴Van, ki elveszti lelkét szégyenletében, és esztelen személy miatt veszti el azt; magát veszti el pedig a személyre való tekintet miatt.

²⁵Van, ki szégyenletében igér valamit barátjának, és szükségtelenűl teszi őt ellenségévé.

²⁶Nagy gyalázat emberben a hazudság, mely a fegyelmetlenek szájában szüntelen forog.

²⁷Tűrhetőbb a tolvaj a szüntelen hazug embernél; de mind a ketten veszedelmet öröklenek.

²⁸A hazug emberek viselete becstelen, és gyalázatuk szüntelen velök vagyon.

²⁹A bölcs fölemeli magát beszéde által, és az okos ember kedves a főembereknél.

³⁰A ki földét míveli, magas terményasztagot rak; és a ki igazságot cselekszik, fölmagasztaltatik; a ki pedig kedves a főembereknél, megmenekszik a gonosztól.

³¹Az adományok és ajándékok elvakítják a bírák szemeit, és elnémítván őket elfordítják azok feddéseit.

³²Az elrejtett bölcseségben és az eltitkolt kincsben, mi haszon van mind a kettőben?

³³Jobb az, ki eltitkolja esztelenségét, mint azon ember, ki elrejti bölcseségét.