¹A részeges munkás nem gazdagúl meg, és ki a kevéssel nem gondol, lassankint elesik.

²A bor és asszonyok Istentől elszakasztják a bölcseket, és büntetéseik az értelmeseknek.

³A ki paráznákhoz adja magát, latorrá leszen, rothadás és férgek öröklik őt, és nagy intőpéldáúl tűzetik ki, és lelke az élők számából elvétetik.

⁴A ki hamar hiszen, könnyelmű és kárt fog vallani; és a ki önlelke ellen vétkezik, annál is roszabbnak tartatik.

⁵A ki örűl a gonoszságon, gyalázatba esik, és ki a fegyelmet gyűlöli, megrövidíti életét; és ki a csacsogást gyűlöli, eloltja a gonoszságot.

⁶A ki lelke ellen vétkezik, megbánja; és a ki gyönyörködik a gonoszságban, gyalázatba esik.

⁷Ne ismételd a gonosz és kemény beszédet, és nem vallasz kárt.

⁸Se barátodnak se ellenségednek ne beszéld ki érzéseidet; és ha vétked vagyon, ne födözd fel.

⁹Mert meghallgat téged, de őrizkedik tőled, és mintha mentené a bűnt, meggyűlöl téged, és így lesz körűlted mindenkoron.

¹⁰Hallottál szót felebarátod ellen? haljon meg az benned, és hidd el, hogy nem repeszt meg téged.

¹¹A balgatag fájdalmat érez a szó miatt, mint a gyermekszülésben vajúdó.

¹²Mint az ágyékhúsba akadt nyíl, olyan a szó a bolond szivében.

¹³Fedd meg barátodat, mert talán nem tudja, és azt mondja: Nem cselekedtem. Vagy ha cselekedte, hogy többé ne cselekedje.

¹⁴Fedd meg felebarátodat, mert talán nem mondotta; és ha mondotta, nehogy ismételje.

¹⁵Fedd meg barátodat, mert gyakran esik elvétés;

¹⁶és ne higy minden szónak. Van, ki megesik nyelvével, de nem szándékosan.

¹⁷Mert ki az, ki nem vétkezett nyelvével? Fedd meg felebarátodat, mielőtt fenyegetnéd.

¹⁸Adj helyt a Fölséges félelmének; mert minden bölcseség az Isten félelme, és abban van az isteni félelem, és a teljes bölcseségben a törvény gyakorlása.

¹⁹És nem bölcseség a gonoszság tudománya; és nem okosság a bűnösök gondolata.

²⁰Gonoszság az, és abban utálatosság; és az esztelennél hiányzik a bölcseség.

²¹Jobb azon ember, kinél kevesebb a bölcseség és fogyatkozott az értelmesség, de istenfélő: mint a ki bővelkedik értelemmel, és áthágja a Fölséges törvényét.

²²Van bizonyos eszesség, de az igaztalan.

²³És van, ki bizonyos igét szól, igazságot beszélvén; van, ki álnokúl megalázza magát, és belseje tele van csalárdsággal.

²⁴És van, ki magát igen meghajtja nagy alázatosságból; és van, ki lecsüggeszti orczáját, és tetteti magát, hogy nem látja, a mi tudva nincs.

²⁵Erejének tehetetlensége tiltja vétkezni, de ha alkalmat talál a gonosz cselekedetre, gonoszúl cselekszik.

²⁶Tekintetéből ismertetik meg az ember, és arczkifejezéséből ismertetik meg az értelmes.

²⁷A test öltözete, a fogak nevetése és az ember járása bizonyságot tesznek felőle.

²⁸A szidalmazó haragjában sikeretlen a dorgálás. És van itélet, melyet nem lehet jóvá hagyni. Némelyik hallgat, és ez okos.