¹A ki Istent féli, jót cselekszik; és ki az igazságnak megtartója, eljut hozzá.

²És eléje megyen, mint egy tisztes anya, és mint szűz menyasszony fogadja őt.

³Élteti őt az élet és értelem kenyerével, és az üdvös bölcseség vizével itatja őt, és megerősödik benne, és el nem hajol,

⁴és megtartja őt, és nem szégyenűl meg, és fölmagasztalja őt felebarátinál,

⁵és a gyülekezetnek közepette megnyitja száját, a bölcseség és értelem lelkével betölti őt, és a dicsőség öltözetével ruházza fel őt,

⁶Vigaságot és örvendezést halmoz rája, és örök nevet ad neki örökségűl.

⁷A bolond emberek nem fogják meg azt, de az értelmes emberek találkoznak vele, a bolond emberek nem látják azt; mert távol van a kevélységtől és álnokságtól.

⁸A hazug emberek nem gondolnak rája, de az igazmondó férfiak mindig nála találtatnak, és előmenetök lesz egész az Isten látásáig.

⁹Nem szép a dicséret a bűnös szájában.

¹⁰Mivel Istentől származik a bölcseség, Isten bölcsesége mellé áll a dicséret, és az igazmondó szájában bővelkedjék az, és az uralkodó adja azt neki.

¹¹Ne mondjad: Az Isten által vagyon az távol ; mert a miket ő gyülöl, ne cselekedd.

¹²Ne mondjad: Ő tévelyített el engem; mert nem szükségesek neki az istentelen emberek.

¹³A tévelygésnek minden utálatosságát gyűlöli az Úr, és a kik őt félik, nem kedves az előttök.

¹⁴Az Isten kezdettől teremtette ez embert, és akaratja kezében hagyta őt.

¹⁵Eléje adta parancsait és meghagyásait.

¹⁶Ha a parancsokat meg akarod tartani, és tetszése szerint örökké hűséges leendesz, azok megtartanak téged.

¹⁷Vizet és tüzet tőn eléd, a melyikre akarod, nyujtsd ki kezedet.

¹⁸Az ember előtt az élet és halál, a jó és rosz; a melyik tetszik, az adatik neki;

¹⁹mert nagy az Isten bölcsesége, és erős ő a hatalomban, szüntelen látva mindent.

²⁰Az Úr szemei az őt félőkön, és ő ismeri az ember minden cselekedeteit.

²¹Senkinek sem parancsolja, hogy istentelenűl cselekedjék; és senkinek sem ad szabadságot a vétkezésre;

²²mert nem óhajtja a hitetlen és haszontalan fiak sokaságát.