¹Boldog a férfiú, ki szája igéjével meg nem esett, és ki nem furdaltatik a vétek szomorúságától.

²Boldog, a kinek lelke nincs szomorúságban, és ki nem csalódott reménységében.

³A telhetetlen és fösvény férfiúnál hiába van a gazdagság, és az irígy embernek mire való az arany?

⁴A ki szíve szerint igaztalanúl gyüjt, másoknak gyüjt, és javaiban más fog kéjelegni.

⁵A ki magának rosz, másnak kinek lenne jó? nem fog örvendezni javaiban.

⁶A ki magához is irígy, semmi sincs annál gonoszabb, és ez az ő gonoszságának fizetése.

⁷És ha jót cselekszik is, nem tudva és nem akarva cselekszi; s végre is elárúlja gonoszságát.

⁸Gonosz az irígy szeme, ki elfordítja orczáját, és megutálja önmaga lelkét.

⁹A fösvény szeme telhetetlen a gonoszság részében, nem elégszik meg, míg elepesztvén, meg nem emészti lelkét.

¹⁰A gonosz szem gonoszra néz; kenyérből sem eszik eleget, hanem szűkölködik, és bánkodik saját asztalánál.

¹¹Fiam! ha értéked vagyon, tégy jót magaddal, és méltó áldozatokat mutass be az Istennek.

¹²Emlékezzél meg, hogy a halál nem késik, és hogy a sirbaszállás végzése tudtúl adatott neked; mert e világ végzete – halállal meghalni.

¹³Halálod előtt tégy jót barátoddal, és kinyujtván kezedet, értéked szerint adj a szegénynek.

¹⁴Ne vond meg magadtól a jó napot, és az ajándékúl nyert jónak egy része se múljék el tőled.

¹⁵Nem másoknak hagyod-e fáradalmaidat és munkáidat az örökség elosztásakor?

¹⁶Adj és végy, és tedd igazúlttá lelkedet.

¹⁷Halálod előtt cselekedjél igazságot, mert a sírban nem találhatni eledelt.

¹⁸Minden test, mint a széna megavúl, és mint a fakadó levél a zöldellő fán.

¹⁹Némelyek kihajtanak, mások lehullanak; úgy a test és vér nemzése is, egyik véget ér, másik születik.

²⁰Minden romlandó alkotmány végre elenyészik, és a ki azt alkotja, vele megyen el.

²¹Minden választékos mű helyeslést nyer, és szerzője megtiszteltetik általa.

²²Boldog férfiú, ki a bölcseségben marad, és ki az igazságról magára nézve elmélkedik, és a mindentlátó Istenről elméjében gondolkodik;

²³ki szivében fontolóra veszi az ő útait, és titkairól értekezik, mint vizsgáló, utána járván, és annak utain megállván;

²⁴ki annak ablakain benéz, és ajtainál hallgatódzik;

²⁵ki háza mellé telepszik, és falainál karót ütvén, fölállítja kalibáját, hogy kezénél legyen, és kalibájában lakozik a jó mindörökké.

²⁶Fiait elhelyezi födele alá, és ágai alatt tartózkodik.

²⁷Megoltalmaztatik födele alatt a hőségtől, és megnyugszik dicsőségében.