¹Ne gyönyörködjél az istentelen fiakban ha megsokasodnak; és ne örűlj azokon, ha nincs bennök az Isten félelme.

²Ne bízzál életökhöz, és ne tarts számot munkáikra.

³Mert jobb egy istenfélő ezer istentelen fiúnál.

⁴És hasznosabb fiak nélkül meghalni, mint istentelen fiakat hagyni.

⁵Egyetlen értelmes megnépesíti hazáját, az istentelenek nemzetsége pedig elhagyatik.

⁶Sok effélét látott szemem, és ezeknél nagyobbakat hallott fülem.

⁷A bűnösök gyülekezetében tűz támad, és a hitetlen nemzetre harag gerjed.

⁸Nem könyörögtek bűneikért a régi óriások, hanem erejökben bíztak, és megrontattak.

⁹Még a helyet sem kimélte, a hol Lót zarándokoskodott, és megutálta őket igéjök kevélysége miatt.

¹⁰Nem könyörűlt rajtok, elvesztvén az egész nemzetet, mely magát fölmagasztalta bűneiben.

¹¹Igy bánt a hatszázezer emberrel is, kik egybegyűltek szivök keménységében. És ha csak egy nyakas leendett is, csoda, ha büntetlen maradt volna.

¹²Mert irgalmasság és harag vagyon nála. Megengesztelhető, de ki is önti haragját.

¹³Irgalmassága szerint való büntetése is, az embert cselekedetei szerint itéli.

¹⁴A bűnös nem fut el a ragadománynyal, és nem halad el, mit az irgalmasságtevő vár.

¹⁵Minden irgalmas tett helyet készít kinek-kinek az ő cselekedetei érdeme szerint, és zarándokságának érdemes volta szerint.

¹⁶Ne mondjad: Elrejtezem az Isten előtt, és a magasságból ki emlékezik meg rólam?

¹⁷A nagy népség között nem ismernek meg; mert mi az én lelkem oly végtelen sok teremtmény között?

¹⁸Ime az ég és az egek egei, a tenger és az egész föld, és mik azokban vannak, reszketnek az ő színe előtt;

¹⁹a hegyek és halmok együtt, és a föld alapjai, midőn Isten rájok tekint, rettegve megrendűlnek.

²⁰És mindezeket nem érti a szív, bár ő minden szívet ismer.

²¹És ki érti az ő utait? ki a förgeteget, melyet az embernek szeme sem lát?

²²Mert legtöbb cselekvénye el van rejtve. És az ő igazságának cselekedeteit ki beszélheti ki, vagy ki viselheti el? Mert távol vagyon az ő végzése némelyektől, és a vizsgálat mindenről utóljára leszen.

²³A kicsinyszivű hiábavalókra gondol, és az esztelen és tévelygő férfiú bolondságokat gondol.

²⁴Hallgass engemet, fiam! és tanúld meg az értelmesség tudományát, és sziveddel figyelmezz igéimre.

²⁵És igazán elmondom neked a tudományt, és szorgalmasan kifejtem a bölcseséget. Sziveddel figyelmezz az én igéimre, és elmondom neked igaz lélekkel az erőket, melyeket Isten kezdettől helyezett műveibe; és igazságban hirdetem az ő tudományát.

²⁶Isten végzése által vannak az ő munkái kezdettől; és teremtésöktől fogva elkülönözte azok részeit és elemeit nemeik szerint.

²⁷Elrendelte örökre azok tevékenységét, nem szenvednek hiányt, nem fáradnak el, és nem szűnik meg munkásságuk.

²⁸Soha egyik sem akadályozza a másikat.

²⁹Ne kételkedjél az ő beszédében.

³⁰Ezekután Isten a földre tekintett, és betöltötte azt javaival.

³¹Minden élő lény mutatja ezt annak színe fölött, melyek abba ismét visszatérnek.