¹Az alázatosnak bölcsesége fölmagasztalja annak fejét, és a főemberek közé ülteti őt.

²Ne dicsérd a férfiút szépségeért, és ne vesd meg az embert külsejeért.

³A röpülő állatok közt kicsiny ugyan a méh, de legtöbb édessége van készítményének.

⁴A ruházatban soha ne dicsekedjél, és tisztességed napján föl ne fuvalkodjál; mert egyedűl csak a Fölséges művei csodálandók, és dicsőségesek, titkosak és láthatlanok az ő cselekedetei.

⁵Sok zsarnok ült királyi széken, és kiről nem vélték, az viselte a koronát.

⁶Sok hatalmas erősen lenyomatott, és a dicsőítettek más kezeibe adattak.

⁷Mielőtt nem tudakozodol, senkit ne rójj meg; és miután kérdést tettél, dorgálj igazság szerint.

⁸Mielőtt valakit ki nem hallgatsz, egy szót se felelj, és ne szólj közbe, ha más beszél.

⁹Oly dolog miatt, mely téged nem illet, ne viaskodjál; és a bűnösök itéletében meg ne állj.

¹⁰Fiam! ne foglald sok dolgokban magadat; mert ha gazdag vagy, nem leszesz vétek nélkül; ha utána jársz is, nem éred el; és nem menekszel meg, ha előhaladsz is.

¹¹Van istentelen ember, ki munkálkodik, és fárad és töri magát, és annál kevésbbé bővelkedik.

¹²Van erőtlen ember, segítségben szűkölködő, erejében fölötte megfogyatkozott, és szegénységgel bővelkedő,

¹³de az Isten szeme rátekint jó végre, és fölemeli őt lealázottságából, és fölmagasztalja fejét, úgy hogy sokan csodálkoznak rajta, és dicsérik az Istent.

¹⁴A jó és rosz, az élet és halál, a szegénység és gazdagság az Istentől vannak.

¹⁵A bölcseség és tudomány és törvénytudás az Istennél van; ő nála a szeretet és a jók útai.

¹⁶A tévelygés és sötétség a bűnösökkel együtt teremtettek; a kik pedig kedvet találnak a gonoszban, megvénűlnek a gonoszban.

¹⁷Az Isten adománya megmarad az igazaknál, és a mi tőle gyarapszik, előmenete lesz mindörökké.

¹⁸Van, ki meggazdagodik, takarékosan élvén, és ez jutalmának osztályrésze,

¹⁹hogy mondhatja: nyugodalmat találtam magamnak, és immár egyedűl élek javaimból…

²⁰és nem tudja, hogy elmúlik az idő, s a halál elközelget, és másoknak hagy mindent, és meghal.

²¹Légy állandó szövetségedben, és arról szólj, és parancsaid cselekvésében öregedjél meg.

²²Ne tarts a bűnösök cselekedeteivel; hanem bízzál Istenben, és maradj helyeden.

²³Mert könnyű az Isten szemei előtt hamar fölgazdagítani a szegényt.

²⁴Isten áldása az igaznak jutalmazására siet, és rövid óra alatt is gyümölcsöző előmenetele.

²⁵Ne mondjad: Mi szükségem van arra? és mi hasznom lesz nekem abból?

²⁶Ne mondjad: Elégséges vagyok én magamnak, és ezután mi baj érhetne?

²⁷A jó napokban ne feledkezzél el a roszakról, és a rosz napokban ne feledkezzél el a jókról;

²⁸mert könnyű Istennél kinek-kinek halála napján megfizetni az ő utai szerint.

²⁹Egy órai nyomorúság elfeledeti a nagy gyönyörűséget, és az ember halálakor van az ő cselekedeteinek kinyilvánúlása.

³⁰Halála előtt egy embert se dicsérj; mert fiairól ismertetik meg a férfiú.

³¹Ne vígy be minden embert házadba; mert a csalárd sok csellel jár.

³²Mert mint a megromlott bélűek bűzt lehelnek, és mint a fogolymadár becsalatik a kelepczébe, és mint a vadkecske a tőrbe, úgy a kevélyek szive is, mint az őr lesi felebarátja elestét.

³³Mert a jót gonoszra fordítván, incselkedik, és a választottakra is szennyet hány.

³⁴Egy szikrából tűz támad, és egy álnoktól terjed a vérontás, mert a gonosz ember vérig űldöz.

³⁵Óvakodjál a vészthozó embertől, mert gonoszt forral, nehogy örök gyalázatot hozzon reád.

³⁶Ereszd be hozzád az ily idegent, és fölforgat téged, mint a forgószél, és megfoszt még tulajdonodtól is.