¹A bölcs bíró megitéli népét, és az értelmesnek uralkodása állandó leszen.

²A népnek bírája szerintiek az ő szolgái is, és a milyen a város kormányzója, olyanok a bennelakók is.

³Az esztelen király elveszti népét; és a hatalmasok értelmessége által gyarapodnak a városok.

⁴Isten kezében a föld hatalma, és hasznos kormányzót támaszt arra idejében.

⁵Isten kezében az ember előmenetele, és a törvénytudó személyének megadja tisztességét.

⁶Felebarátodnak semmi boszúságáról se emlékezzél meg, és semmit ne cselekedjél boszúállásból.

⁷Isten és emberek előtt gyülöletes a kevélység, és utálatos a pogányok minden gonoszsága.

⁸Az országlás egy nemzetről más nemzetre vitetik át az igaztalanságokért, sérelmekért és gyalázatokért és különféle csalárdságokért;

⁹de a fösvénynél semmi sincs gonoszabb. Mit kevélykedik a por és hamu?

¹⁰Nincs igaztalanabb, mint ki a pénzt szereti; mert az ilyen lelkét is árúba bocsátja; még életében kiveti belső részeit.

¹¹Minden hatalmaskodó rövid életű. A hosszú betegség kifárasztja az orvost,

¹²a rövid betegségnek véget vet az orvos; úgy a király is, ma vagyon, és holnap meghal.

¹³És midőn meghal az ember, kigyókat és állatokat és férgeket nyer osztályrészűl.

¹⁴Az ember kevélységének kezdete az Istentől való elszakadás,

¹⁵midőn szive attól, ki őt teremtette, eltávozik. És minden bűnnek kezdete a kevélység; a ki abban megmarad, eltelik átokkal, s az végtére elveszti őt.

¹⁶Azért gyalázta meg az Úr a gonoszok gyülekezeteit, és végképen eltiporta őket.

¹⁷A kevély fejedelmek székeit az Isten fölforgatta, és szelídeket ültetett azok helyébe;

¹⁸azért irtotta ki Isten a kevély nemzeteket gyökerestűl, és alázatosakat ültetett magokból a pogányokból.

¹⁹A pogányok földeit fölforgatta az Úr, és elvesztette azokat alapostúl.

²⁰Némelyeket kiírtott, és elvesztette őket, és emlékezetöket a földön megszűntette.

²¹A kevélyek emlékezetét Isten elvesztette, és meghagyta az alázatos szivűek emlékezetét.

²²Nem az emberekkel teremtetett a kevélység, sem a harag az asszonyok szülötteivel.

²³Az istenfélő emberek ivadéka tiszteltetik, a mely ivadék pedig elhagyja az Úr parancsait, meggyaláztatik.

²⁴Az atyafiak között tiszteletes az ő kormányzójok, és a kik félik az Urat, az ő szemei előtt vannak.

²⁵A gazdagok dicsősége, a tisztességben levőké és szegényeké, az Isten félelme.

²⁶Ne vesd meg az igaz embert, mert szegény; és ne magasztald a bűnös férfiút, mert gazdag.

²⁷A nagyok és bírák és hatalmasok tiszteletben vannak; de nincs nagyobb annál, ki az Istent féli.

²⁸Az értelmes szolgának szolgálnak a szabadosok; és az okos és tanúlt férfiú, megdorgáltatván, nem zúgolódik. A tudatlannak nincs becsülete.

²⁹Ne fuvalkodjál föl munkád véghezvitelében, és ne légy habozó a szorongatás idején.

³⁰Jobb a ki munkálkodik és bővelkedik mindenben, mint a ki dicsekszik és szűkölködik kenyérben.

³¹Fiam! szelídségben tartsd lelkedet; és becsüld meg azt érdeme szerint.

³²A maga lelke ellen vétkezőt ki fogja igazolni? és ki tisztelné saját lelke gyalázóját?

³³A szegény tiszteltetik tudományaért és félelmeért; és van ember, ki tiszteltetik jószágaért.

³⁴A ki pedig már a szegénységben is tiszteltetik, mennyivel inkább a gazdagságban! De ki a gazdagságért tiszteltetik, féljen a szegénységtől.