¹Fölméne tehát Booz a kapuhoz, és leüle ott. És mikor látta rokonát, kiről azelőtt szó volt, átmenni, mondá neki: Térj ide egy kevéssé, és ülj le itt. Nevén nevezvén őt. Ki oda tére és leüle.

²Magához vévén pedig Booz tíz férfiút a város vénei közől, mondá nekik: Üljetek le itt.

³Kik leülvén, szólt amaz a rokonnak: Elimelek atyánkfia mezejének részét eladja Noémi, ki visszatért Moáb tartományából.

⁴Mit tudtodra akartam adni, és neked megmondani mind ez itt ülők előtt és az én népem vénei előtt. Ha azt bírni akarod a rokonság törvénye szerint, vedd meg, és bírjad. Ha pedig nem tetszik neked, azt is jelentsd ki nekem, hogy tudjam, mit kelljen cselekednem? Mert senki sincs más rokon, tekivűled, ki első vagy, és énkivűlem, ki második vagyok. Amaz pedig felelé: Én a mezőt megveszem.

⁵Mondá neki Booz: Ha a mezőt megveszed az asszony kezéből, a moábi Rutot is, ki a megholtnak felesége volt, el kell venned, hogy rokonod nevét föltámaszd örökségében.

⁶Ki felelé: Oda engedem a rokonság jogát; mert saját családom maradékát nem tartozom eltörleni. Élj te ezen kiváltságommal, melyről, megvallom, örömest lemondok.

⁷Ez vala pedig a régi szokás Izraelben a rokonok között, hogy mikor egyik a másiknak engedé jogát, az átengedés megerősitésére az ember leoldá saruját, és adá atyjafiának. Ez vala bizonysága az odaengedésnek Izraelben.

⁸Booz tehát mondá rokonának: Vesd le sarudat. Melyet mindjárt leolda lábáról.

⁹Amaz pedig a véneknek és az egész népnek mondá: Bizonyságok vagytok ma, hogy magamévá tettem mindazt, mi Elimeleké és Kélioné és Mahaloné volt, kezemhez adván Noémi;

¹⁰és a moábi Rutot, Mahalon feleségét, házasságra vettem, hogy nevet támaszszak a megholtnak örökségében, hogy neve el ne töröltessék az ő családja és atyjafiai és népe közől. Ti, mondom, e dolognak tanúi vagytok.

¹¹Felelé az egész nép, mely a kapuban vala, és a vének: Mi tanúk vagyunk. Tegye Isten ez asszonyt, ki házadba megyen, mint Rákelt és Liát, kik fölépítették Izrael házát, hogy példánya legyen az erénynek Efratában, és dicső névvel bírjon Betlehemben.

¹²És legyen házad, mint Fáresz háza, kit Támár szült Júdásnak, az ivadékból, melyet az Úr ád neked e nőből.

¹³Booz tehát elvivé Rutot, és feleségűl vevé; és beméne hozzája, és adá neki az Úr, hogy fogana és fiat szüle.

¹⁴És mondák az asszonyok Noéminak: Áldott az Úr, ki nem engedte, hogy elfogyjon családod maradéka, kinek neve lesz Izraelben,

¹⁵hogy legyen, a ki vigasztalja lelkedet, és gyámolítsa öregségedet; mert menyedtől született, a ki téged szeret, és sokkal jobb neked, mint ha hét fiad volna.

¹⁶És Noémi fölvévén a gyermeket, ölébe fogá, és dajkája és hordozója lőn.

¹⁷A szomszédasszonyok pedig örvendezének neki, és mondák: Fia született Noéminak! És az ő nevét Óbednek hívák; ez Izainak, Dávid atyjának atyja.

¹⁸Ezek Fáresz nemzetségei: Fáresz nemzé Ezront,

¹⁹Ezron nemzé Árámot, Árám nemzé Aminadabot,

²⁰Aminadab nemzé Nahasszont, Nahasszon nemzé Szalmont,

²¹Szalmon nemzé Boozt, Booz nemzé Óbedet,

²²Óbed nemzé Izait, Izai nemzé Dávidot.