¹Miután pedig visszatért napához, ezt hallá tőle: Én leányom! nyugodalmat keresek neked, és gondoskodni fogok, hogy jól legyen dolgod.

²Ez a Booz, kinek leányaihoz csatlakoztál a mezőben, a mi rokonunk, és ez éjjel árpát szór a szérűn.

³Mosdjál meg tehát, és kend meg magadat, és öltözzél díszesebb ruháidba, és menj le a szérűre. Ne lásson téged azon ember, mígnem az evést és ivást elvégzi.

⁴Midőn pedig aludni megyen, jegyezd meg a helyet, melyen alszik; és menj oda, és hajtsd föl a leplet, melylyel betakaródzik, lábai felől, és hajtsd le magadat, és feküdjél ott; ő pedig megmondja neked, mit kelljen cselekedned.

⁵Ki felelé: A mit csak parancsolsz, megteszem.

⁶És leméne a szérűre, és megcselekvé mind, a miket napa neki parancsolt vala.

⁷És miután Booz evett és ivott, és megvídámúlt és aludni ment az asztag mellé, hozzá méne titkon, és fölhajtván a leplet annak lábairól, oda feküvék.

⁸És ime már éjfélkor fölijede az ember, és megháborodék; és látá a lábainál feküvő asszonyt.

⁹és mondá neki: Ki vagy? És amaz felelé: Én vagyok Rut, a te szolgálód; terjeszd ki lepledet szolgálódra, mert rokonom vagy.

¹⁰És ez: Áldott vagy, úgymond, leányom, az Úrtól, mert előbbi irgalmasságodat az utóbbival felűlhaladtad; mivel nem követted a szegény, sem a gazdag ifjakat.

¹¹Ne félj tehát, hanem a mit csak mondasz nekem, megcselekszem veled. Mert tudja az egész nép, mely az én városom kapuin belül lakik, hogy jó erkölcsű asszony vagy.

¹²Nem is tagadom, hogy rokonod vagyok; de van más nálamnál közelebb rokonod.

¹³Nyugodjál ez éjjel; és reggelre, ha téged ő a rokonság törvénye szerint meg akar tartani, jó, legyen úgy; ha pedig ő nem akar, én minden kételkedés nélkül elfogadlak; él az Úr! Aludjál reggelig.

¹⁴Aluvék tehát az ő lábainál az éj elmúlásaig. És fölkele, mielőtt az emberek egymást megismernék, és mondá Booz: Őrizkedjél, netalán valaki megtudja, hogy itt voltál.

¹⁵És ismét: Terjeszd ki, úgymond, palástodat, mely rajtad vagyon, és tartsd mindkét kezeddel. Ő kiterjesztvén és tartván, amaz hat mérték árpát mére, és rája tevé. Ki elvivén azt, a városba méne,

¹⁶és napához juta. Ez mondá neki: Mit cselekedtél, leányom? És elbeszélé neki mind, a miket vele azon ember cselekedett vala.

¹⁷És mondá: Ime hat mérték árpát ada nekem, és mondá: Nem akarom, hogy üresen menj vissza napadhoz.

¹⁸És mondá Noémi: Várakozzál, leányom, míg meglátjuk, mire megy a dolog? mert azon ember nem nyugszik, míg be nem teljesíti, a mit szólott.