¹Mindennek van ideje, és ideje szerint minden elmúlik az ég alatt.

²Van ideje a születésnek, és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, és ideje az ültetvény kiszaggatásának;

³van ideje a megölésnek, és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak, és ideje az épitésnek;

⁴van ideje a sírásnak, és ideje a nevetésnek; ideje a kesergésnek, és ideje a tánczolásnak;

⁵van ideje a kövek széthányásának, és ideje fölszedésének; ideje az ölelgetésnek, és ideje az ölelgetéstől való távozásnak;

⁶van ideje a szerzésnek, és ideje az elvesztésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az elvesztésnek;

⁷van ideje a szétszakításnak, és ideje az egybevarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak;

⁸van ideje a szeretésnek, és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadnak, és ideje a békeségnek.

⁹Mije van tehát az embernek az ő munkájából?

¹⁰Láttam a törődést, melyet Isten az emberek fiainak adott, hogy azzal bajlódjanak.

¹¹Ő mindent jól cselekedett maga idejében, és e világot vetekedésök alá adta, a nélkül, hogy az ember kitanúlhatná a művet, melyet Isten mível kezdettől végig.

¹²És úgy találtam, hogy nincs jobb, mint vigadni és jól cselekedni életében.

¹³Mert, hogy minden ember eszik és iszik, és látja munkája hasznát, Isten ajándéka az.

¹⁴Megtanúltam, hogy mindaz, mit Isten cselekszik, örökké megmarad; nem adhatunk azokhoz semmit, el sem vehetünk azokból, miket az Isten cselekszik, hogy féljék őt.

¹⁵A mi lett, az megmarad, és a leendők már voltak; Isten megújítja a mi elmúlt.

¹⁶Láttam a nap alatt az itélet helyén istentelenséget, és az igazság helyén gonoszságot.

¹⁷És mondám szivemben: Isten az igazat és az istentelent megitéli, és minden dolognak akkor lesz ideje.

¹⁸Mondám szivemben az emberek fiairól: hogy Isten megpróbálja őket, és megmutatja, hogy hasonlók a barmokhoz.

¹⁹Azért egy az ember és barmok vége, s mind a kettőnek egyenlő állapotja; a mint meghal az ember, úgy halnak meg azok is; hasonlóképen lehelnek mindnyájan, és az embernek nincs többje, mint a baromnak; minden hiúság alá van vetve,

²⁰és minden egy helyre megy; földből lett, hasonlóképen vissza is tér a földbe.

²¹Ki tudja, ha Ádám fiainak lelke fölfelé megy-e, és a barmok lelke lefelé megy-e?

²²És úgy találtam, hogy semmi jobb nincs, mint az embernek vigadni cselekedeteiben, és hogy ez osztályrésze. Mert ki viszi őt odáig, hogy az utána következőket megtudja?