¹A bölcseség házat épített magának, hét oszlopot vágott ki.

²Feláldozta áldozatait, bort elegyített és elkészítette asztalát.

³Elküldötte szolgálóit hogy a várba híjanak, és a város kőfalaira.

⁴„Ha valaki kicsiny, jőjön hozzám.“ És az eszteleneknek szóla:

⁵„Jertek, egyétek az én kenyeremet, és igyátok a bort, melyet nektek elegyítettem.

⁶„Hagyjátok el a gyermekséget, és éljetek, és járjatok az okosság utain.“

⁷Ki a csúfolót tanítja, magának tesz boszúságot; és ki az istentelent feddi, magának szerez gyalázatot.

⁸Ne feddjed a csúfolót, hogy ne gyülöljön téged. Fedd meg a bölcset, és szeretni fog téged.

⁹Adj alkalmat a bölcsnek, és gyarapodni fog bölcsesége; tanítsd az igazat, és sietve elfogadja.

¹⁰A bölcseség kezdete az Úr félelme, és a szentek tudománya, okosság.

¹¹Mert általam sokasúlnak meg napjaid, és többre mennek életed esztendei.

¹²Ha bölcs leszesz, magadnak leszesz; ha pedig csúfoló, egyedül te viseled a gonoszt.

¹³A bolond és fecsegő asszony, tele van hízelkedéssel, bár különben semmit sem tud,

¹⁴háza ajtajában székre ül a város magas helyén,

¹⁵hogy híjja az útonjárókat, és az ő útjokon menőket:

¹⁶„A ki kicsiny, térjen be hozzám.“ És az esztelennek szól:

¹⁷„A lopott vizek édesebbek, és a titkon adott kenyér kedvesebb.“

¹⁸És nem tudja, hogy ott szörnyek vannak, és a pokol mélységében az ő vendégei.