¹A bölcs fiú örvendezteti atyját, a bolond fiú pedig szomorúsága anyjának.

²Semmit sem használnak az istentelenség kincsei, az igazság pedig megszabadít a haláltól.

³Az Úr nem sanyargatja éhséggel az igaz lelkét, és az istentelenek ármányait fölforgatja.

⁴Szegénységet szerez a lassú kéz, az erősök keze pedig gazdagságot készít. A ki hazudságokra támaszkodik, a szeleket legelteti, és ugyanaz a röpülő madarakat kergeti.

⁵A ki aratáskor gyüjt, bölcs fiú; a ki pedig nyárban hortyog, szégyenvallás fia.

⁶Az Úr áldása az igaz fején; az istentelenek száját pedig gonoszság födi be.

⁷Az igaz emlékezete dicséretes, de az istentelenek neve elrothad.

⁸A bölcs szívű beveszi a parancsokat; a bolondot szája veri meg.

⁹A ki egyenesen jár, bátorsággal jár; a ki pedig megvesztegeti utait, kitudódik.

¹⁰A ki szemmel hunyorgat, fájdalmat szerez; és a bolondot szája veri meg.

¹¹Élet ere az igaz szája; az istentelenek szája gonoszságot takar.

¹²A gyülölség versengést támaszt; a szeretet minden vétket befödöz.

¹³A bölcsnek ajakiban bölcseség találtatik, de vessző van annak hátán, kinél hiányzik az értelem.

¹⁴A bölcsek elrejtik a tudományt; a bolond szája pedig közel van a szégyenvalláshoz.

¹⁵A gazdag vagyona az ő erősségének városa; a szegények félelme az ő szűkölködésök.

¹⁶Az igaz munkája életre visz; az istentelen gyümölcse pedig bűnre.

¹⁷Élet utján van, ki fegyelmet tart, a ki pedig a dorgálást elhagyja, tévelyeg.

¹⁸A gyűlölséget elrejtik a hazug ajkak; a ki szidalmat szól, esztelen.

¹⁹A sok beszéd nincs bűn nélkül; a ki pedig mérsékli ajkait, igen okos.

²⁰Választott ezüst az igaz ember nyelve; az istentelenek szíve pedig semmirekellő.

²¹Az igaz ajkai igen sokat tanítanak; a kik pedig tudatlanok, szívök szegénységében halnak el.

²²Az Úr áldása meggazdagít, és nem jár azzal nyomorúság.

²³A bolond mintegy nevetve cselekszi a bűnt; a bölcseség pedig okosság a férfiúnak.

²⁴Mitől az istentelen fél, az jő rá; az igazak kivánsága megadatik.

²⁵Mint az elmúló szélvész, úgy nem leszen az istentelen; az igaz pedig, mint az örök alap.

²⁶A mi fogaknak az eczet, és szemeknek a füst: az a rest azoknak, kik őt küldötték.

²⁷Az Úr félelme megszaporítja a napokat, az istentelenek esztendei megrövidíttetnek.

²⁸Az igazak várakozása, vígaság; az istentelenek reménye pedig elvesz.

²⁹Az Úr útja erősség az egyenes lelkűnek, de félelem azoknak, kik gonoszt cselekszenek.

³⁰Az igaz nem mozdúl meg mindörökké; az istentelenek pedig nem fognak a földön lakni.

³¹Az igaz szája bölcseséget szül; a gonoszok nyelve elvesz.

³²Az igaz ajkai ismerik a kedvességet, az istentelenek szája a gonoszságot.