1Nem kiáltoz-e a bölcseség? és az okosság nem hallatja-e szavát?
2A nagy és magas helyek tetején, az úton, az ösvények közepén állván,
3a város kapui mellett, sőt az ajtóban szól, mondván:
4Oh férfiak! hozzátok kiáltok, és az én szóm az emberek fiaihoz.
5Kicsinyek! tanúljatok okosságot; és esztelenek, okúljatok.
6Halljátok meg, mert nagy dolgokról szólok, és megnyilnak ajakim, hogy igazat hirdessenek.
7Igazságról szól meggondolva torkom, és ajakim utálják az istentelent.
8Minden beszédeim igazak, nincs azokban semmi hamis, sem fonák.
9Igazak az értelmeseknek, és egyenesek a tudományt megtalálóknak.
10Vegyétek oktatásomat, és nem a pénzt; a tudományt válaszszátok inkább, mint az aranyat.
11Mert jobb a bölcseség minden drágaságnál; és ahhoz semmi kivánatos dolog sem hasonlítható.
12Én, bölcseség, a tanácsban lakom, és jelen vagyok az értelmes gondolatokban.
13Az Úr félelme gyülöli a gonoszt; a fölfuvalkodást és kevélységet, a gonosz útat és a kétnyelvű szájat utálom.
14Enyém a tanács és igazság, enyém az okosság, enyém az erősség.
15Általam országolnak a királyok, és végeznek igazat a törvényszerzők.
16Általam uralkodnak a fejedelmek, és végeznek igazságot a hatalmasok.
17Én az engem szeretőket szeretem; és a kik korán vigyáznak rám, megtalálnak engem.
18Nálam van a gazdagság és dicsőség, a jeles kincsek és az igazság;
19mert jobb az én gyümölcsöm az aranynál és drágakőnél, és az én terményeim a választott ezüstnél.
20Az igazság utain járok az itélet ösvényeinek közepette,
21hogy meggazdagítsam az engem szeretőket, és azok kincstárát megtöltsem.
22Az Úr bírt engem utai kezdetén, mielőtt valamit teremtett kezdettől.
23Öröktől fogva elrendeltettem és régóta, mielőtt a föld lett.
24Még nem voltak a mélységek, és én már fogantattam vala; még a vizek kútforrásai ki nem fakadtak;
25még a hegyek nagy tömegben meg nem állapodtak; a halmok előtt születtem én.
26Még a földet nem teremtette, és a folyóvizeket és a földkerekség sarkait.
27Mikor az egeket készité, jelen voltam; mikor bizonyos törvénynyel kerítést vont a mélységek körűl,
28mikor az egeket ottfenn megerősíté, és megmérte a vizek kútait,
29mikor a tengernek kimérte határát, és törvényt adott a vizeknek, hogy át ne menjenek határaikon; mikor a földnek alapokat vetett;
30ővele voltam, mindeneket elrendezvén, és gyönyörködtem naponkint, mulatván előtte minden időben,
31mulatván a föld kerekségén; és gyönyörűségem, az emberek fiaival lenni.
32Most tehát, fiaim, hallgassatok engem: Boldogok, a kik megőrzik utaimat.
33Hallgassátok az oktatást, és legyetek bölcsek, és el ne vessétek azt.
34Boldog ember, ki engem hallgat, és ki ajtómnál vigyáz naponkint, és várakozik ajtóm felénél.
35A ki engem megtalál, életet talál, és üdvösséget merít az Úrtól.
36A ki pedig ellenem vét, lelkét sérti meg. Mindazok, kik engem gyülölnek szeretik a halált.