¹A gyűjtőnek, a beszélő fiának igéi. A látomás, melyet eléadott a férfiú, kivel az Isten vagyon, és ki a vele lakó Istentől megerősítve szóla, ez:

²A férfiak legtudatlanabbja vagyok, és az emberek bölcsesége nincs velem.

³Nem tanúltam a bölcseséget, és nem tudom a szentek tudományát.

⁴Ki ment föl az égbe, és szállott alá? ki tartóztatta meg a szelet kezeiben? ki kötözte egybe a vizeket, mint egy ruházatba? ki állitotta fel a föld minden határát? Mi az ő neve? és mi a neve fiának, ha tudod?

⁵Az Isten minden beszéde tűz, paizsa ő a benne bizóknak.

⁶Ne tégy semmit az ő igéihez, nehogy megdorgáltassál és hazugnak találtassál.

⁷Kettőt kértem tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghaljak.

⁸A hiúságot és hazug igéket messze távoztasd tőlem. Szegénységet és gazdagságot ne adj nekem; csak élelmemre add meg a szükségeseket,

⁹nehogy igen eltelvén, megtagadásra ingereltessem és mondjam: Kicsoda az Úr? vagy a szükségtől kényszerítetve, lopjak és hamisan esküdjem az én Istenem nevére.

¹⁰Ne vádold a szolgát uránál, nehogy megátkozzon téged, és elessél.

¹¹Van nemzedék, mely atyját megátkozza, és anyját nem áldja;

¹²nemzedék, mely önmaga előtt tisztának látszik, és azért nincs megmosva rútságaitól;

¹³nemzedék, melynek nagyralátó szemei vannak, és szemöldökei magasra emelkednek;

¹⁴nemzedék, melynek fogai helyett kardjai vannak, és zápfogaival rág, hogy föleméssze a szűkölködőket a földről, és a szegényeket az emberek közől.

¹⁵A nadálynak két leánya van, kik mindig mondják: Hozz, hozz. Három, a mi telhetetlen, és a negyedik, mely soha nem mondja: Elég!

¹⁶A pokol, az anyaméh torka és a föld, mely nem elégszik meg vizzel; a tűz pedig soha nem mondja: Elég!

¹⁷A szemet, mely megcsúfolja atyját, és lenézi anyja szülését, vájják ki a patakok hollói, és egyék meg a sasok fiai.

¹⁸Három dolog nehéz előttem, és a negyediket teljességgel nem értem.

¹⁹A sas útját az égen, a kigyó útját a kősziklán, a hajó útját a tenger közepén, és a férfiú útját ifjúságában.

²⁰Olyan a házasságtörő asszony útja is, ki élvez, és megtörölvén száját, azt mondja: Nem cselekedtem gonoszt.

²¹Három által rendűl meg a föld, és a negyediket nem szenvedheti:

²²A szolga által, midőn uralomra jut; a bolond által, mikor eleget eszik;

²³a gyűlöletes asszony által, midőn házasságra vitetik; és a szolgáló által, mikor örökösévé lesz asszonyának.

²⁴Négy igen apró van a földön, és azok bölcsebbek a bölcseknél:

²⁵A hangyák, erőtlen nép, mely aratáskor szerez magának eledelt;

²⁶a nyúlacska, gyenge nép, mely a kősziklába építi lakhelyét;

²⁷királya nincs a sáskának, és mégis seregei szerint megyen ki együtt;

²⁸a tarka gyik kezeivel kapaszkodik, és a király házaiban is lakik.

²⁹Három az, mi jól lép, és a negyedik szerencsésen jár.

³⁰Az oroszlán, a vadak legerősbje, bárkivel találkozzék, nem ijed meg;

³¹a felövezett ágyékú kakas, és a kos; és a király, kinek senki nem áll ellen.

³²Van a ki bolondnak akkor tűnik ki, miután magasra emeltetett; mert ha értelmes lett volna, kezét szájára teendette.

³³A ki erősen nyomja az emlőt a tej kifejésére, vajat nyom ki; és a ki fölöttébb fújja orrát, vért indít; és a ki haragra ingerel, versengést támaszt.