¹Lámuel király igéi. Látomás, mellyel őt anyja oktatta.

²Mi az? én szerelmesem, én méhem szűlötte, fogadásaim kedvese!

³Ne add jószágodat asszonyoknak, és gazdagságodat a királyok eltörlésére.

⁴A királyoknak, oh Lámuel! a királyoknak ne adj bort; mert semmi titok nincs ott, hol a részegség uralkodik;

⁵netalán igyanak, és elfeledkezzenek az itéletekről, és a szegény fiainak ügyét elváltoztassák.

⁶Adjatok részegítő italt a szomorúaknak, és bort azoknak, kik keseredett szivűek.

⁷Igyanak, és feledkezzenek el szegénységökről, és fájdalmokról ne emlékezzenek többé.

⁸Nyisd meg szádat a némának, és minden átmenő fiak ügyeinek.

⁹Nyisd meg szádat, igazat végezz, és tégy itéletet a szűkölködőnek és szegénynek.

¹⁰Erős asszonyt ki talál? becses, mint a mi messziről és a végső határokról való.

¹¹Bízik benne férjének szíve, és szerzeményekben nem szűkölködik.

¹²Jót tesz vele és nem roszat életének teljes napjaiban.

¹³Gyapjat és lent keres, és munkálkodik önkezei ügyességével.

¹⁴Olyan, mint a kereskedő hajója, messziről hozván kenyerét.

¹⁵És éjjel fölkel, és élelmet ad háza népének, és eledelt szolgálóinak.

¹⁶Megszemléli a mezőt, és megveszi azt, kezei munkájából szőllőt ültet.

¹⁷Erősséggel övezi föl ágyékát, és megerősíti karját.

¹⁸Érzi és látja, hogy jó az ő foglalkozása; világa nem alszik el éjjel.

¹⁹Kezét erős dolgokra teszi, és ujjai az orsót fogják.

²⁰Kezét kinyujtja a szűkölködőnek, és tenyerét megnyitja a szegénynek.

²¹Nem félti házát a hó hidegétől, mert háza népe mind kétszeresen van ruházva.

²²Drága szövetet készít magának; bibor és bársony az ő öltözete.

²³Férje tekintélyes a kapukban, midőn a föld tanácsosaival összeül.

²⁴Gyolcsot készít és eladja, és övet ad el a kananeusnak.

²⁵Erősség és ékesség az ő öltözete, és nevetni fog az utolsó napon.

²⁶Száját megnyitja a bölcseségnek, és a kegyesség törvénye van az ő nyelvén.

²⁷Szemmeltartja háznépe ösvényeit, és kenyerét hivalkodva nem eszi.

²⁸Felnőnek fiai, és igen boldognak hirdetik, s férje is dicséri őt.

²⁹Sok nő gyűjt gazdagságot; de te felűlhaladtad mindnyájokat.

³⁰Csalárd a kedvesség, és hiú a szépség; az Urat félő asszony a dicséretes.

³¹Adjatok neki kezei gyümölcseiből; a kapukban dicsérjék őt cselekedetei.