¹Azon emberre, ki a dorgálót nyakaskodva megveti, hirtelen veszedelem jő, melyet nem követ fölépűlés.

²Az igazak sokasúlásában örvend a község; mikor az istentelenek fölveszik a fejedelemséget, sóhajt a nép.

³A férfiú, ki szereti a bölcseséget, örvendezteti atyját; a ki pedig parázna személyeket tart, elveszti jószágát.

⁴Az igaz király fölemeli az országot; a fösvény férfiú, megrontja azt.

⁵Az ember, ki hizelkedő és tettetett beszédekkel szól barátjának, hállót vet az ő lépéseinek.

⁶A bűnt tevő gonosz férfiút bekeríti a tőr; az igaz pedig áldva örűl.

⁷Az igaz tudja a szegények ügyét: az istentelennek nincs semmi tudománya.

⁸A mirigyes emberek fölzavarják a várost; a bölcsek pedig elhárítják a haragot.

⁹A bölcs férfiú, ha bolonddal vetekedik, akár haragudjék, akár nevessen, nem talál nyugtot.

¹⁰A vérszopó férfiak gyűlölik az együgyűt; az igazak pedig fölkeresik az ily lelket.

¹¹Egész indulatát kimutatja a bolond; a bölcs elhalasztja és továbbra tartja.

¹²A fejedelemnek, ki örömest hallgatja a hazudság igéit, minden szolgája istentelen.

¹³A szegény és a hitelező találkoznak; mind a kettőt az Úr világosítja meg.

¹⁴A királynak, ki a szegényeket igazságban itéli, királyi széke megerősödik mindörökké.

¹⁵A vessző és dorgálás bölcseséget ad; a mely gyermek pedig maga akaratjára hagyatik, megszégyeníti anyját.

¹⁶Az istentelenek megsokasodásában, megsokasodnak a vétkek is; de az igazak meglátják azok romlását.

¹⁷Oktasd fiadat, és megvigasztal téged, és gyönyörűséget ad lelkednek.

¹⁸Mikor a jövendölés megfogyatkozik, elszéled a nép; de boldog az, ki megőrzi a törvényt.

¹⁹A szolgát nem lehet szókkal tanítani, mikor érti, a mit mondasz, és nem akar felelni.

²⁰Láttál-e beszédében hirtelenkedő embert? inkább bolondságot várhatni tőle, mint jobbúlást.

²¹Ki gyermekségétől gyengén neveli szolgáját, azután engedetlennek fogja őt találni.

²²A haragos férfiú háborgást indít; és a ki könnyen megharagszik, hajlandóbb a vétekre.

²³A kevélyt megalázás követi; és az alázatos lelkűt felemeli a dicsőség.

²⁴Ki a tolvajjal részes, gyülöli önlelkét; hallja az esküdtetést, és nem tesz jelentést.

²⁵Ki az embertől fél, hamar elesik; ki az Úrban bízik, fölemeltetik.

²⁶Sokan kivánkoznak a fejedelem színe elé, de mindenkinek itélete az Úrtól jő.

²⁷Az igazak utálják az istentelen férfiút; és az istentelenek gyülölik azokat, kik az igaz úton járnak. Az igét megőrző fiú kivül lesz a veszedelmen.