¹Fut az istentelen, ha senki nem üldözi is, az igaz pedig mint a bizakodó oroszlán, rettegés nélkül vagyon.

²A föld bűneiért sok az ő fejedelme; de ha bölcsek az emberek, és megértik, a mik mondatnak, hosszabb lesz a fejedelem élete.

³A szegényeket elnyomó szegény ember hasonló a rohanó záporhoz, mely éhséget készít.

⁴A kik elhagyják a törvényt, dicsérik az istentelent; a kik megtartják, fölgerjednek ellene.

⁵A gonosz emberek nem gondolnak az itéletre; a kik pedig az Urat keresik, mindenre figyelnek.

⁶Jobb az együgyűségben járó szegény, mint a gazdag a gonosz útakon.

⁷Ki megtartja a törvényt, bölcs fiú az; ki pedig a tobzódókat vendégeli, megszégyeníti atyját.

⁸A ki gazdagságot gyüjt uzsorákkal és záloggal, a szegényhez bőkezűnek gyűjti azt.

⁹A ki elfordítja füleit, hogy ne hallja a törvényt, annak imádsága utálatos leszen.

¹⁰A ki gonosz útra csalja az igazakat, önveszedelmében vesz el, és az egyenes lelkűek fogják birni javait.

¹¹A gazdag bölcsnek látszik maga előtt, de az okos szegény jól ismeri őt.

¹²Az igazak örvendezésében sok dicsőség vagyon; az istentelenek uralkodása az emberek romlása.

¹³A ki bűneit elrejti, nem boldogúl; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.

¹⁴Boldog ember, ki mindenkor fél; a ki pedig keményszivű, bajba esik.

¹⁵Ordító oroszlán és éhező medve az istentelen fejedelem a szegény népen.

¹⁶Az okosságban szűkölködő fejedelem sokat elnyom erőszakkal; a ki pedig gyűlöli a fösvénységet, annak napjai meghosszabbúlnak.

¹⁷Azon embert, ki embervér után liheg, ha szinte verembe fut is, senki sem tartja vissza.

¹⁸A ki egyenesen jár, megszabadúl; a ki gonosz utakon jár, egyszer végre elesik.

¹⁹A ki saját földét míveli, elegendő kenyere lesz; a ki pedig a hivalkodást követi, eltelik szegénységgel.

²⁰A hű férfiú sok dicséretet nyer; a ki pedig siet meggazdagodni, nem leszen ártatlan.

²¹Ki a személyt tekinti az itéletben, nem jól cselekszik; ez egy falat kenyérért is elhagyja az igazságot.

²²A férfiú, ki siet meggazdagodni, és másokra irígykedik, nem tudja, hogy rá jön a szegénység.

²³A ki megfeddi az embert, kedvességet nála azután inkább talál, mint az, ki nyelve hizelkedésével megcsalja.

²⁴A ki elvisz valamit atyjától és anyjától, és azt mondja, hogy az nem bűn, részese a gyilkosnak.

²⁵A ki magát hányjaveti, és fölfuvalkodik, háborgásokat indít; a ki pedig az Úrban bízik, üdvöt talál.

²⁶Ki önszivében bízik, bolond az; ki pedig bölcseségben jár, megszabadúl.

²⁷Ki a szegénynek ad, nem fog szűkölködni; ki megveti a könyörgőt, szükségbe jut.

²⁸Mikor az istentelenek fölemelkednek, elbújnak az emberek; midőn azok elvesznek, megsokasodnak az igazak.