¹Ne dicsekedjél a holnappal, nem tudván, mit szül a jövő nap.

²Más dicsérjen téged, és nem a te szád; az idegen, és nem a te ajkaid.

³Nehéz a kő, és súlyos a fövény: de a bolond haragja mind a kettőnél nehezebb.

⁴A haragnak nincs irgalmassága, sem a kitörő dühösségnek; és a fölingerültnek rohamát ki állhatja meg?

⁵Jobb a nyilvános dorgálás, mint az eltitkolt szeretet.

⁶Jobbak a szeretőtől vett sebek, mint a gyülölő álnok csókjai.

⁷A megelégedett lélek letapodja a lépesmézet; és az éhező lélek a keserűt is édes gyanánt fogadja.

⁸Mint a fészkéből elköltöző madár, olyan a maga helyét elhagyó férfiú.

⁹Kenettel és különféle illatokkal gyönyörködik a szív; és barátjának jó tanácsával édesíttetik a lélek.

¹⁰Barátodat és atyád barátját el ne hagyd; és atyádfia házába be ne menj nyomorúságod napján. Jobb a szomszéd közel, mint az atyafi távol.

¹¹Tanúlj bölcseséget, fiam, és vidámítsd föl szívemet, hogy felelhess meg beszéddel a rágalmazónak.

¹²Az okos látván a gonoszt, elrejtezik; az együgyűek tovább mennek, és kárt vallanak.

¹³Vedd el ruháját, ki kezes lett a külföldiért, és az idegenekért végy zálogot tőle.

¹⁴A ki felebarátját nagy szóval áldja, éjjel fölkelvén, hasonló leszen az átkozóhoz.

¹⁵A csurgó ereszet hideg időben, és a versengő asszony, egymáshoz hasonlók;

¹⁶a ki azt visszatartaná, mint ki a szelet tartaná, és az olajat akarná fogni kezével.

¹⁷Vas vassal élesíttetik meg, és az ember felebarátjának élesíti látását.

¹⁸A ki fügefát tart, eszik annak gyümölcséből; és a ki urának őrzője, megdicsőíttetik.

¹⁹Mint a vizekben elétűnik a belenézők orczája: úgy az emberek szívei tárvák az okosak előtt.

²⁰A pokol és veszedelem soha be nem telnek; hasonlóképen az emberek szemei is telhetetlenek.

²¹Mint az ezüst megpróbáltatik tégelyben, és az arany kemenczében: úgy próbáltatik meg az ember a dicsérő szája által. A gonosz szíve gonoszt keres, az igaz szív pedig tudományt keres.

²²Ha törővel verve mozsárban töröd is a bolondot, mint az árpadarát, mégsem vétetik el tőle bolondsága.

²³Gondosan ügyelj marhádra, és tartsd szemmel nyájadat;

²⁴mert nem lesz mindenkor hatalmad, hanem a korona nemzedékről nemzedékre adatik.

²⁵Ha a rétek kinyílnak, és a zöldellő füvek kitűnnek, és széna gyűjtetik a hegyekről:

²⁶a bárányok megadják a ruhát, és a gödölyék a mező árát.

²⁷Elég kecsketejed lesz élelmedre és házi szükségedre és szolgálóid eledelére.