¹Mint hó a nyárhoz, és eső az aratáshoz, a dicsőség oly illetlen a bolondhoz.

²A mint tovaröpül a madár, és odább száll a veréb, úgy az ok nélkül mondott átok senkire sem száll.

³A lónak ostor, a szamárnak kötőfék, és az esztelennek hátára vessző kell.

⁴Ne felelj a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy hozzája hasonló.

⁵Felelj a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne látassék bölcsnek önmaga előtt.

⁶Sánta lábú és hamisságivó, ki bolond követ által izeni az igéket.

⁷Mint a sántának hiába vannak szép szárai, úgy nem illik bolond szájába a példabeszéd.

⁸Mint a ki követ vet Merkur rakására, úgy a ki tisztességet teszen az esztelennek.

⁹Mintha tövis nőne a részeg kezében, olyan a példabeszéd bolondok szájában.

¹⁰A törvény véget vet a pöröknek; és ki a bolondot hallgatásra bírja, haragot enyhít.

¹¹Mint az eb, mely visszatér okádására, úgy az esztelen, ki bolondságát megújítja.

¹²Láttál-e embert, ki maga előtt bölcsnek tetszik? Nagyobb reménység lehet a bolondhoz, mint hozzá.

¹³Azt mondja a rest: Oroszlán van az úton, és nőstényoroszlán az utczákon.

¹⁴Mint az ajtó forog sarkában, úgy a rest az ő ágyában.

¹⁵A rest hóna alá dugja kezét, és nagy dolog azt szájához vinnie.

¹⁶Bölcsebbnek véli magát a rest, bölcs mondásokat szóló hét férfiúnál.

¹⁷Mint a ki füleinél ragadja meg az ebet, úgy jár, a ki átmenvén, tűrhetlenűl más versengésébe elegyedik.

¹⁸A mint vétkes az, ki nyilakat és dárdákat vet ki megölésre:

¹⁹úgy azon ember, ki álnoksággal árt barátjának, és mikor rajta érik, azt mondja: Tréfából cselekedtem.

²⁰Mikor elfogy a fa, elalszik a tűz: ha elvonják a fondorlót, megszűnnek a háborgások.

²¹Mint holt szén az eleven szénnek, és fa a tűznek: olyan a haragos ember a háborgásoknak gerjesztésére.

²²A fondorló igéi együgyűeknek látszanak, de behatnak a test belső részeire.

²³Mint ha ezüst salakkal akarnád ékesíteni a cserépedényt, olyanok a fölfuvalkodott ajkak igen gonosz szívvel egyesűlve.

²⁴Ajakiról ismertetik meg az ellenség, midőn szivében álnokságot forral.

²⁵Mikor leereszkedik szavával, ne higy neki; mert hét gonoszság van szivében.

²⁶Ki a gyűlölséget álnokúl takargatja, gonoszsága nyilvánossá lesz a gyülekezetben.

²⁷A ki másnak vermet ás, maga esik bele, és a ki követ hengerget, visszafordúl rája.

²⁸Az álnok nyelv nem szereti az igazságot; és a sima száj romlást szerez.