¹Ezek is Salamon példabeszédei, melyeket Ezekiásnak, Júda királyának emberei szedtek össze.

²Az Isten dicsősége, eltitkolni az igét, és a királyok dicsősége, megvizsgálni a beszédet.

³Mint az ég odafönn, és a föld idelenn, oly megvizsgálhatlan a királyok szive.

⁴Vedd el a salakot az ezüsttől, és belőle igen tiszta edény lesz.

⁵Vedd el az istentelenséget a király szine elől, és megerősödik igazsággal az ő királyi széke.

⁶Ne lépj föl dicsvágygyal a király előtt, és ne állj a főemberek helyén.

⁷Mert jobb, ha azt mondják neked: Jőj ide föl, mintsem megaláztassál a fejedelem előtt.

⁸A miket szemeid láttak, ne mondd ki hirtelen a versengésben; mert utóbb talán meg sem orvosolhatod, miután felebarátodat megbecstelenitetted.

⁹Ügyedet végezd el barátoddal, és a titkot ne nyilatkoztasd ki idegennek,

¹⁰nehogy boszantson téged, mikor meghallja, és meg ne szűnjön szemrehányást tenni. A kedvesség és barátság megszabadítanak; tartsd meg azokat magadnak, hogy ellened kifogás ne legyen.

¹¹Arany alma ezüst edényben az idején mondott ige.

¹²Arany fülfüggő és ragyogó gyöngy a bölcs megfeddetése és az engedelmes fül.

¹³Mint a hó hűvöse aratás napján, úgy a hű követ annak, ki őt küldötte, az ő lelkét megnyugtatja.

¹⁴Felhő és szél, melyet eső nem követ, a dicsekvő férfiú, ki igéreteit nem teljesíti.

¹⁵Türelem által megengeszteltetik a fejedelem, és a lágy nyelv megtöri a keménységet.

¹⁶Ha mézet találtál, egyél a mennyi neked elég, nehogy igen eltelvén, kihányjad azt.

¹⁷Tartsd vissza lábadat felebarátod házától, nehogy veled eltelvén, meggyülöljön.

¹⁸Dárda és kard és hegyes nyil azon ember, ki felebarátja ellen hamis tanuságot szól.

¹⁹Odvas fog és fáradt láb a hűtelenbe vetett bizodalom a nyomorúság napján,

²⁰mint a ki elveszíti palástját hideg időben. Eczetet önt a salétromba, ki énekeket zeng a bánatos szívnek. Mint moly a ruhának, és féreg a fának, úgy árt a bánat az ember szivének.

²¹Ha éhezik ellenséged, adj enni neki; ha szomjúhozik, adj neki vizet inni;

²²mert igy eleven szenet raksz fejére, és az Úr megfizeti neked.

²³Az éjszaki szél elszéleszti az esőt, és a szomorú ábrázat a rágalmazó nyelvet.

²⁴Jobb a padlás szegletében ülni, mint versengő asszonynyal, és még közös házban.

²⁵Hideg víz a szomjazó léleknek a messze földről való jó hír.

²⁶Lábbal fölzavart forrás és megromlott ér az istentelen előtt elesett igaz.

²⁷Valamint sok mézet enni nem jó, úgy ki a fölségnek vizsgálója, elnyomatik a dicsőségtől.

²⁸Mint a nyilt és kerítetlen város, olyan a férfiú, ki lelkét nem tartóztathatja meg a szólásban.