¹Alkalmakat keres, ki el akar távozni barátjától; minden időben megrovásra méltó.

²A bolond nem veszi be az okosság igéit, hanem ha azokat mondod, mik szivében forognak.

³Az istentelen, mikor a bűnök mélységére jut, nem gondol semmivel; de gyalázat és szidalom követi is őt.

⁴Mély viz a férfiú szájából jövő igék; és kiáradó patak a bölcseség kútja.

⁵Az istentelen személyét válogatni nem jó, hogy elhajolj az itélet igazságától.

⁶A bolond ajkai versengésbe elegyednek, és szája civódást szerez.

⁷A bolond szája az ő romlása, és ajkai az ő lelkének veszedelme.

⁸A kétnyelvű igéi együgyűeknek látszanak, de behatnak a test belső részébe. A restet megejti a félelem, a puhák lelkei pedig éheznek.

⁹A ki lágy és tunya az ő dolgaiban, a tékozlónak atyjafia.

¹⁰Legerősebb torony az Úr neve; ahhoz fut az igaz és fölmagasztaltatik.

¹¹A gazdag vagyona az ő erejének városa, és mintegy őt körűlvevő erős kőfal.

¹²Romlása előtt felfuvalkodik az ember szive, és mielőtt megdicsőíttetnék, megaláztatik.

¹³A ki előbb felel, mint hall, bolondnak mutatja magát és szégyenvallásra méltónak.

¹⁴A férfiú lelke gyámola erőtlenségének; de a hirtelen haragu lelket ki szenvedhetné?

¹⁵Az okos sziv birja a tudományt, és a bölcsek füle keresi a tanitást.

¹⁶Az ember ajándéka tágitja az ő utját, és a fejedelmek előtt tért szerez neki.

¹⁷Az igaz először önmaga vádolója, eljő barátja, és megvizsgálja őt.

¹⁸A versengéseket elnyomja a sors, és a hatalmasok között is itéletet teszen.

¹⁹A testvér, kit felsegít testvére, mint az erős város; és a törvények, mint a városok zárai.

²⁰A férfiú szájának gyümölcseivel telik meg az ő gyomra, és ajakinak terményei elégítik meg őt.

²¹Halál és élet van a nyelv kezében, ki mit szeret, annak gyümölcseit fogja enni.

²²A ki jó feleséget talál, jót talál, és vigaságot veszen az Úrtól. A ki jó feleséget űz el, jót űz el; a ki pedig a házasságtörőt megtartja, bolond és istentelen.

²³Könyörögve szól a szegény, és a gazdag keményen felel.

²⁴A társaságra kedves ember inkább lesz barátod, mint az atyafi.