¹Jobb a szegény, ki együgyűségében jár, mint az ajkait vonogató és esztelen gazdag.

²A hol nincs a léleknek tudománya, ott nincs jó; és a ki rohan lábaival, megbotlik.

³Az ember bolondsága elfordítja az ő lépéseit; és az Isten ellen zúgolódik elméjében.

⁴A gazdagság igen sok barátot szerez; a szegénytől pedig elválnak azok is, kik voltak.

⁵A hamis tanú nem marad büntetlen; és a ki hazudságokat szól, nem viszi el.

⁶Sokan tisztelik a hatalmas személyét, és baráti az ajándékadónak.

⁷A szegény embert gyülölik atyjafiai, azonfelűl baráti is messzetávoznak tőle. A ki csak szó után indúl, semmije sem lesz;

⁸a ki pedig értelemmel bír, szereti lelkét, és az okosság őrzője jókat talál.

⁹A hamis tanú nem marad büntetlen, és a ki hazudságokat szól, elvesz.

¹⁰Nem illenek bolondhoz a gyönyörűségek; sem szolgához, hogy uralkodjék a fejedelmeken.

¹¹A férfiú tudománya türelme által ismertetik meg, és az ő dicsősége, elmellőzni a gonoszt.

¹²Mint oroszlán ordítása, úgy a király haragja; és mint harmat a füvön, úgy az ő vidámsága.

¹³Az atya fájdalma a bolond fiú; és szűntelen csurgó ereszet a versengő asszony.

¹⁴Ház és gazdagság a szülőktől adatnak; az okos feleség pedig tulajdonképen az Úrtól.

¹⁵A restség álomba merít, és a tunya lélek éhezni fog.

¹⁶A ki megőrzi a parancsolatot, megőrzi lelkét; a ki pedig útját elhenyéli, meghal.

¹⁷Az Úrnak ad kölcsön, ki a szegényen könyörűl, és jutalmát megfizeti neki.

¹⁸Fenyítsd fiadat, ne essél kétségbe; de megöléséig el ne ragadtasd magadat.

¹⁹A ki türelmetlen, kárt vall; és ha valamit elragad, mást ad helyébe.

²⁰Hallgasd meg a tanácsot, és fogadd el a fegyelmet, hogy végtére bölcs légy.

²¹Sok a gondolat a férfiú szivében, de az Úr akaratja marad meg.

²²A szűkölködő ember irgalmas; és jobb a szegény, mint a hazug férfiú.

²³Az Úr félelme életre viszen, és bővelkedést szerez, gonosz látogatás nélkül.

²⁴A rest hóna alá dugja kezét, és szájához sem viszi azt.

²⁵Ha az istentelen megostoroztatik, a bolond bölcsebb leszen; ha pedig a bölcset megdorgálod, megérti a fegyelmet.

²⁶A ki atyját nyomorgatja és anyját elűzi, gyalázatos az és boldogtalan.

²⁷Ne szűnj meg, fiam, a tanitást hallgatni, és ne légy járatlan a tudomány beszédeiben.

²⁸A hamis tanú kineveti az itéletet; és az istentelenek szája elnyeli a hamisságot.

²⁹A csúfolóknak készek az itéletek, és a verő pörölyök a bolondok hátaira.