¹Jobb egy száraz falat örömmel, mint levágott barmokkal tele ház viszálkodással.

²A bölcs szolga uralkodik a bolond fiakon, és a testvérek között elosztja az örökséget.

³Mint az ezüst megpróbáltatik tűzzel, és az arany kemenczében: úgy a sziveket megpróbálja az Úr.

⁴A gonosz enged a hamis nyelvnek, és a csalárd enged a hazug ajkaknak.

⁵A ki lenézi a szegényt, gyalázza annak teremtőjét; és a ki más romlásán örűl, nem lesz büntetlen.

⁶Az öregek koronája a fiak fiai, és a fiak dicsősége az ő atyjok.

⁷Nem illenek bolondhoz az ékes beszédek, sem fejedelemhez a hazudó ajkak.

⁸Igen kedves drágakő a várakozó kivánsága; akárhová fordúl, okosan tesz.

⁹A ki eltitkolja a vétket, barátságot keres; a ki ismételt beszédben eléhozza, szétválasztja a barátságosokat.

¹⁰Többet használ a feddés az okosnál, mint száz vereség a bolondnál.

¹¹Mindenkor viszálkodást keres a gonosz, de kegyetlen követ küldetik ellene.

¹²Jobb a fiaitól megfosztott medvével találkozni, mint a bolondságában bízó balgataggal.

¹³A ki jóért roszszal fizet, a gonosz nem távozik annak házától.

¹⁴A ki elereszti a vizet, feje a háborgásnak; és mielőtt gyalázatot szenvedjen, elhagyja a pörlekedést.

¹⁵Ki az istentelent igazolja, és az igazat kárhoztatja, mind a kettő utálatos az Isten előtt.

¹⁶Mit használ a bolondnak, hogy gazdagsága vagyon, holott bölcseséget nem vehet? A ki magasra csinálja házát, romlást keres; a ki nem akar tanúlni, bajokba esik.

¹⁷Minden időben szeret, a ki barátod; és az atyafi a nyomorúságban próbáltatik meg.

¹⁸A bolond ember tapsol kezeivel, midőn kezes lett barátjáért.

¹⁹A ki háborgásokról elmélkedik, szereti a versengéseket; és ki magasan csinálja az ajtót, romlást keres.

²⁰A ki romlott szivű, nem talál jót; és a ki nyelvét elfordítja, bajba esik.

²¹A bolond maga gyalázatára született; de az atya sem örűl a bolondnak.

²²A vidám szív virágzó életet szerez; a szomorú lélek elszárítja a csontokat.

²³Az istentelen az ajándékokat elveszi a kebelből, hogy elcsavarja a törvény ösvényeit.

²⁴Az okos arczán fénylik a bölcseség; a bolondok szemei a föld szélein járnak.

²⁵Az atyának haragja a bolond fiú, és fájdalma az anyának, ki őt szülte.

²⁶Nem jó kárt tenni az igaznak, sem megverni a fejedelmet, ki igazán itél.

²⁷A ki mérsékli beszédeit, tudós és okos; és drága lélek az okos férfiú.

²⁸A bolond is, ha hallgat, bölcsnek tartatik, és ha bezárja ajkait, értelmesnek.