¹A szelíd felelet megtöri a haragot; a kemény beszéd dühösséget támaszt.

²A bölcsek nyelve ékesíti a tudományt; a bolondok szájából bolondság forr ki.

³Minden helyen szemlélik az Úr szemei a jókat és gonoszokat.

⁴Az engesztelő nyelv élet fája; a mérsékletlen pedig leveri a lelket.

⁵A bolond kineveti atyja oktatását; a ki pedig figyel a dorgálásokra, okosabb leszen. A bőséges igazságban igen nagy erő vagyon, az istentelenek gondolatai pedig kiirtatnak.

⁶Az igaz háza legnagyobb erősség; az istentelen jövedelmeiben romlás vagyon.

⁷A bölcsek ajkai tudományt hintegetnek; a bolondok szive különböző.

⁸Az istentelenek áldozatai utálatosak az Úr előtt; az igazak fogadásai kedvesek

⁹Az Úr előtt utálatosság az istentelen útja; ki az igazságot követi, szerettetik tőle.

¹⁰Gonosz fenyítéke lesz az élet útja elhagyójának; ki a dorgálásokat gyülöli, meghal.

¹¹A pokol és veszedelem az Úr előtt van, mennyivel inkább az emberek fiainak szíve?

¹²A romlott nem szereti azt, ki őt megdorgálja, sem a bölcsekhez nem járul.

¹³Az örvendező sziv megvidámitja az orczát; a sziv bánata leveri a lelket.

¹⁴A bölcs szive tudományt keres; a bolondok szája tudatlanságon legel.

¹⁵A szegénynek minden napja rosz; a nyugodt kedély, mint a szünetlen vendégség.

¹⁶Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a nagy és ki nem elégítő kincsek.

¹⁷Jobb főzelékre hivatni szeretettel, mint hizlalt borjúra gyülölséggel.

¹⁸A haragos férfiú versengéseket indít, a béketűrő lecsendesíti a fölgerjedteket.

¹⁹A restek útja, mint a tövises sövény, az igazak útja akadály nélküli.

²⁰A bölcs fiú örvendezteti atyját; a bolond ember megveti anyját.

²¹A bolondság öröme a bolondnak; az okos férfiú jól intézi lépéseit.

²²Megsemmisűlnek a gondolatok, hol nincs tanács; a hol pedig több tanácsadó van, megerősödnek.

²³Örűl az ember szája mondásában, de legjobb az alkalmas beszéd.

²⁴Az élet ösvénye felfelé visz az értelmesre nézve, hogy elkerűlje alant a pokolt.

²⁵A kevélyek házát lerombolja az Úr; az özvegy határait megerősíti.

²⁶A gonosz gondolatok utálatosak az Úrnál; az igen szép tiszta beszéd megáll előtte.

²⁷Megháboritja házát, ki fösvénységet hajhász; a ki pedig az ajándékokat gyülöli, élni fog. Az irgalmasság és hit által kitisztúl a bűnökből; az Úr félelme által pedig mindenki távozik a gonosztól.

²⁸Az igaz elméje engedelmességről elmélkedik; az istentelenek szája gonoszszal bővelkedik.

²⁹Az Úr távol van az istentelenektől, de az igazak imádságait meghallgatja.

³⁰A szemek világossága megvidámitja a lelket; a jó hírnév hizlalja a csontokat.

³¹A mely fül az élet dorgálásait hallgatja, a bölcsek között lakik.

³²Ki elveti a fegyelmet, megveti lelkét; ki pedig enged a dorgálásoknak, szive van.

³³Az Úr félelme a bölcseség fegyelme, és a dicsőség előtt jár az alázatosság.