¹Halljátok ezt, papok! és figyeljetek, Izrael háza! és király háza! halljátok; mert rátok szól az itélet, tőrök lettetek az őrhelyen, és kiterjesztett hálló a Táboron.

²Az áldozatokat a mélységbe tereltétek; de én mindezeket megfenyítem.

³Én ismerem Efraimot, és Izrael nincs elrejtve előttem; mert Efraim most is paráználkodik, Izrael megfertőztetett.

⁴Nem gondolkodnak arról, hogy megtérjenek Istenökhöz; mert a paráznaság lelke vagyon közöttük, és az Urat nem ismerik.

⁵De rávall Izraelre kevélysége az ő szemébe; Izrael és Efraim elesnek gonoszságukban, elesik Júda is velök.

⁶Nyájaikkal és csordáikkal mennek az Urat keresni, és nem találják meg; elvétetett tőlök.

⁷Vétkeztek az Úr ellen, mert idegen fiakat nemzettek; most megemészti őket egy hónap osztályrészeikkel együtt.

⁸Szóljon a kürt Gábaában, a harsona Rámában; ordítsatok Betávenben, hátad mögött (az ellen), Benjamin!

⁹Efraim elpusztúl a fenyítés napján; Izrael nemzetségein megmutatom hűségemet.

¹⁰Olyanok lettek Júda fejedelmei, mint a határbontók; kiöntöm rájok, mint a vizet, az én haragomat.

¹¹Erőszakot szenved Efraim, de igazságos itélettel rontatik meg, mert az undokságok után kezdett járni.

¹²És én mint moly vagyok Efraimnak, és mint rothadás Júda házának.

¹³És Efraim látta nyavalyáját, és Júda saját bilincseit; és Efraim elment Asszúrhoz, és (Júda) elküldött a boszúálló királyhoz; de ő nem gyógyíthat meg titeket, s a bilincset sem oldhatja fel rólatok.

¹⁴Mert én mint nőstényoroszlán vagyok Efraimnak, és mint fiatal oroszlán Júda házának; én, én ragadom meg és elmegyek; elveszem, és nincs, ki megszabadítsa.

¹⁵Elmenvén, visszatérek az én helyemre, mígnem elfogyatkoztok, és megkeresitek az én orczámat.