¹Az ő szorongásukban reggel fölkelnek énhozzám: Jertek és térjünk az Úrhoz:

²mert ő fogott meg és kiszabadít minket; megver és megorvosol minket.

³Megelevenít két nap múlva, harmadnapon feltámaszt minket, és élni fogunk az ő színe előtt. Megtudjuk és utána leszünk, hogy megismerjük az Urat; mint a hajnal, készűl az ő kijövetele, és hozzánk jő, mint az őszi és tavaszi eső a földre.

⁴Mit cselekedjem neked? Efraim! mit cselekedjem neked? Júda! a ti irgalmasságtok, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, mely korán elenyészik.

⁵Azért gyalulom őket a próféták által, öldöklöm őket az én szám igéivel; és a te itéleteid elétűnnek, mint a világosság.

⁶Mert irgalmasságot kivánok én, és nem áldozatot; és az Isten ismeretét inkább, mint az égő áldozatokat.

⁷De ők, mint Ádám, megszegik a szövetséget; ott vétkeznek ellenem.

⁸Gálaád a bálványcsinálók városa, vérrel megfertőztetve.

⁹Mint útonálló férfiak torka, mint azon papok társa, kik az úton a Szikemből jövőket megölik; oly gonoszt cselekesznek.

¹⁰Izrael házában iszonyúságot látok, ott Efraim paráznasága, meg van fertőztetve Izrael.

¹¹De, Júda! te is tartsd készen magadat az aratásra, midőn elfordítom az én népem fogságát.