¹Szólván Efraim, rettegés rohant Izraelre; és vétkezett Baallal, és meghalt.

²Most is szaporítják a bűnt, és öntött képet csinálnak magoknak ezüstükből a bálványok hasonlatosságára, mi egészen kézművesek csinálmánya; ezeknek mondják amazok: Áldozzatok, emberek, borjúk imádói!

³Azért lesznek, mint a reggeli köd, és mint a korán elmuló harmat, mint a forgószél által a szérűről elragadott por, és mint a kémény füstje.

⁴Pedig én vagyok a te Urad Istened Egyiptom földétől fogva; és Istent énkivűlem ne ismerj, a mint kivűlem nincs szabadító.

⁵Én ismertelek téged a pusztában, a kietlen földön.

⁶Annak legelőhelyén eltelének és jóllakának; ekkor fölfuvalkodék szivök, és elfeledkezének rólam.

⁷Azért leszek nekik, mint a nőstényoroszlán, mint a párducz az asszíriusok útján.

⁸Eléjök megyek, mint a nősténymedve, melynek elragadták kölykeit, kiszaggatom az ő belső részeiket és megemésztem ott őket, mint az oroszlán; a mezei vad szaggatja szét őket.

⁹Veszedelmed tenmagadtól vagyon, Izrael! csak nálam a te segítséged.

¹⁰Hol a te királyod? főképen most szabadítson meg téged minden városodban; és hol a te biráid? kik felől azt mondottad: Adj királyt nekem és fejedelmeket.

¹¹Adtam neked királyt haragomban, és elveszem őt boszuságomban.

¹²Összeköttetett Efraim gonoszsága, és el van téve az ő bűne.

¹³A szűlés fájdalmai jőnek rája; esztelen fiú ő, s nem állhat meg a fiak romlásakor.

¹⁴De a halál kezéből megszabadítom őket, a haláltól megváltom őket; halálod leszek, oh halál! fullánkod leszek, oh pokol! A vigasztalás elrejtetett szemeim elől.

¹⁵Mivel ő az atyafiakat elválasztja, az Úr eléhozza a pusztából feljövő égetőszelet, mely kiszárasztja ereit, és elapasztja kútforrásait, és ő elragadozza minden kivánatos vagyona kincsét.