¹Elvesz Szamaria, mert elkeserítette az ő Istenét; fegyver által vesznek el, az ő kisdedei földhöz veretnek, és nehézkesei kettévágatnak.

²Térj meg, Izrael, a te Uradhoz Istenedhez, mert megromlottál gonoszságod miatt.

³Vegyétek szivetekre az igéket, és térjetek az Úrhoz, és mondjátok neki: Végy el minden gonoszságot, fogadd el a jót, és ajkaink áldozatait adjuk neked.

⁴Asszúr nem szabadít meg minket, lóra nem ülünk, és nem mondjuk többé isteneinknek a mi kezeink alkotmányait, mert te a benned bízó árván könyörűlsz.

⁵Meggyógyítom az ő sérveiket, szeretni fogom jóakaratból, mert elfordúl tőlök az én haragom.

⁶Én mint harmat leszek, Izrael virágozni fog, mint a liliom, és gyökere megfogan, mint a Libanoné.

⁷Kiterjednek ágai, és leszen az ő dicsősége, mint az olajfáé, és az ő illata, mint a Libanoné.

⁸Visszatérvén, ismét az ő árnyékában fognak ülni, búzával élni, és virágozni, mint a szőllő; emlékezete olyan lesz, mint a Libanon boráé.

⁹Efraim! mire valók többé a bálványok? Én meghallgatom és fölnevelem őt, mint a zöldellő jegenyefát; általam fogsz te gyümölcsözni.

¹⁰Kicsoda a bölcs, ki érti ezeket? ki az értelmes, és tudja ezeket? mert egyenesek az Úr utai, és az igazak járnak azokon; az engedetlenek pedig elesnek azokon.