¹A mint elmúlik a reggel, elmúlik Izrael királya. Míg gyermek volt Izrael, szerettem őt, és Egyiptomból híttam az én fiamat.

²A mint hitták őket, úgy mentek el az ő színök elől; Baalimnak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek.

³És én Efraimnak mintegy dajkája, karjaimon hordoztam őket; de nem ismerték el, hogy ápoltam őket.

⁴Ádám köteleivel vonzottam őket, a szeretet köteleivel, és lettem nekik, mint ki az igát fölemeli nyakokról, és ételt nyujtottam eléjök.

⁵Nem térnek vissza Egyiptom földére, Asszúr legyen az ő királyuk, mert nem akartak megtérni.

⁶Fegyver kezdi városaiban fogyasztani az ő választottaikat, és megemészti azok fejeit.

⁷És az én népem várni fog visszajövetelemre; de iga tétetik rájok egyetemben, mely el nem vétetik.

⁸Miképen adjalak oda téged? Efraim! oltalmazzalak-e téged? Izrael! Oda adjalak-e téged, mint Adamát, úgy tegyek-e veled, mint Széboimmal? Megesett bennem az én szivem, s egyszersmind szánakodásra indúltam.

⁹Nem cselekszem az én haragom búsulása szerint, nem megyek arra, hogy Efraimot elveszítsem; mert Isten vagyok én, és nem ember; Szent közötted, azért nem megyek be a városba.

¹⁰Majd az Úr után járnak, ki akkor ordít, mint az oroszlán; mert ő ordít, és félni fognak a tenger fiai.

¹¹És elröpűlnek, mint a madár Egyiptomból, és mint a galamb az asszíriusok földéről; és elhelyezem őket házaikban, úgymond az Úr.

¹²Körűlvett engem Efraim megtagadással, és Izrael háza csalárdsággal; de Júda bizonyság, az Istennel járván, és hűséges a szentekkel.