¹Leveles szőllőtő Izrael, gyümölcse hozzája hasonló; de gyümölcse sokasága szerint sokasítja meg az oltárokat, és földének termékenysége szerint bővelkedik bálványokkal.

²Megoszlott az ő szivök, ezennel elvesznek; ő maga rontja le bálványaikat, elpusztítja oltáraikat;

³akkor mondani fogják: Nincs királyunk, mert nem félünk az Úrtól, és a király mit tesz nekünk?

⁴Beszéljétek csak a haszontalan látomás igéit, és kössetek szövetséget; majd eléterem az itélet, mint a keserűfű a szántóföld barázdáin.

⁵Betáven teheneit tisztelték Szamaria lakói, mert az ő népe és papjai, kik vigadtak rajta az ő dicsőségében, megsiratják, hogy elköltözött onnét.

⁶Holott az maga is Asszíriába vitetik ajándékúl a boszúálló királynak; Efraimot gyalázat fogja el, és szégyent vall Izrael az ő szándéka miatt.

⁷Szamaria el hagyja menni királyát, mint a tajtékot a víz szinén.

⁸Elpusztíttatnak a bálvány magas helyei, Izrael vétke; lapu és bojtorvány növekedik oltáraikon; és mondják majd a hegyeknek: Borítsatok el minket! és a halmoknak: Omoljatok ránk!

⁹Gábaa napjaitól fogva vétkezett Izrael, s abban megmaradt; azért nem éri őket a harcz, mint Gábaában a gonoszság fiait:

¹⁰hanem kedvem szerint fenyítem meg őket; egybegyűlnek ellenök a népek, midőn megfenyíttetnek kettős gonoszságukért.

¹¹Efraim mint az üsző, megszokta szeretni a nyomtatást; de én átmegyek az ő szép nyakán, felülök Efraimra; szántani fog Júda, és barázdákat tör Jákob.

¹²Vessetek magatoknak igazságot, és arassatok irgalmasságot, törjetek föl magatoknak új írtványt; mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg eljövend, ki megtanít titeket az igazságra.

¹³Istentelenséget szántottatok, álnokságot arattatok, a hazudság gyümölcsét ettétek; mert bíztál utaidban, erőseid sokaságában.

¹⁴Zendűlés támad néped között; és minden erősségeid elpusztíttatnak, mint elpusztíttatott Szalmana annak házától, ki megitélte Baalt a harcz napján, midőn az anya fiaival együtt leveretett.

¹⁵Igy cselekszik veletek Bétel a ti elveteműlt gonoszságtok miatt.