¹És nagy kiáltása lőn a népnek és feleségeiknek zsidó atyjokfiai ellen.

²Mert valának, kik mondák: A mi fiaink és leányaink igen sokan vannak; vegyünk az ő árukon gabonát, és együnk, hogy éljünk.

³És valának, kik mondák: Mezeinket és szőlőinket és házainkat adjuk zálogba, és vegyünk gabonát az éhségben.

⁴És mások mondák: Vegyünk pénzt kölcsön a király adójára, és adjuk oda mezeinket és szőlőinket.

⁵És most mint atyánkfiainak testei, olyanok a mi testeink is; és mint az ő fiaik, olyanok a mi fiaink is. Ime mi szolgálat alá adjuk fiainkat és leányainkat, és leányaink közől szolgálók vannak, és nincsen a mivel megválthatnók; és mezeinket és szőlőinket mások bírják.

⁶És igen megharaguvám, midőn hallottam az ő kiáltásukat ez igék szerint;

⁷és gondolkodám szivemben, és megfeddém a főembereket és birákat, és mondám nekik: Uzsorát vesztek-e atyátokfiaitól? és nagy gyülést gyüjték ellenök,

⁸és mondám nekik: Mi, a mint tudjátok, tehetségünk szerint kiváltottuk zsidó atyánkfiait, kik eladattak vala a pogányoknak: ti pedig eladjátok atyátokfiait, hogy mi kiváltsuk őket? És hallgatának, nem tudván mit felelni.

⁹És mondám nekik: Nem jó dolog, a mit cselekesztek; miért nem jártok a mi Istenünk félelmében, hogy ne szidalmaztassunk pogány ellenségeinktől?

¹⁰Én is és atyámfiai és szolgáim soknak adtunk kölcsön pénzt és gabonát; ne kivánjuk azt vissza, közakarattal engedjük el az adósságot, melylyel tartoznak nekünk.

¹¹Adjátok vissza nekik ma mezeiket és szőlőiket, olajkerteiket és házaikat; sőt inkább a pénz, gabona, bor és olaj századát is, melyet rajtok szoktatok venni, adjátok meg helyettök.

¹²És mondák: Visszaadjuk és semmit sem kérünk tőlök, és úgy cselekszünk, a mint szólasz. És eléhivám a papokat, és megesketém őket, hogy a szerint cselekedjenek, a mint mondottam.

¹³Azonfölűl kirázám az én keblemet, és mondám: Igy rázzon ki az Úr minden férfiút, a ki nem teljesíti ez igét, az ő házából és munkáiból, igy rázassék ki, és legyen üres. És mondá az egész sokaság: Amen! És dicsérék az Istent. Úgy cselekvék tehát a nép, a mint meg vala mondva.

¹⁴Az naptól pedig, melyen megparancsolta nekem a király, hogy legyek fejedelem Júda földén, Artaxerxes király huszadik esztendejétől harminczkettedik esztendejéig, tizenkét esztendeig, én és atyámfiai, az élelmet, mely a fejedelmeknek szokott adatni, nem ettük;

¹⁵mert az első fejedelmek, kik előttem voltak, megterhelték a népet, és vettek tölök kenyérből és borból és pénzből naponkint negyven siklusnyit; de azok szolgái is elnyomták a népet. Én pedig nem cselekedtem úgy az Isten félelméért;

¹⁶sőt inkább a kőfal munkájában építettem; és mezőt nem vettem, és minden szolgáim a dologra gyűltek.

¹⁷A zsidók is és bírák, százötven férfiú, és a kik hozzánk jöttek a körűlöttünk való nemzetekből, az én asztalomnál voltak.

¹⁸Készítenek vala pedig nekem minden napra egy ökröt, hat válogatott kost, a madarakon kivűl; és minden tizednap különféle borokat és sok egyebet adtam; azonfölűl fejedelemségem illetményét sem kerestem; mert a nép igen elszegényült vala.

¹⁹Emlékezzél meg rólam, Istenem, az én javamra, mindazok szerint, miket e néppel cselekedtem.