¹Feljő már a pusztító szemed láttára, ki őrt áll az ostrom fölött; nézzed az útat, erősítsd meg ágyékaidat, szedd össze minden erődet;

²mert az Úr megfizet a Jákobon tett kevélységért, valamint az Izraelen tett kevélységért; mivel a pusztítók szétszórták őket, és csemetéiket megrongálták.

³Az ő bajnokai paizsa tüzes, harczos férfiai vörös ruhájuak; tüzesek a szekér gyeplői az ő készűlete napján, s a szekérvezetők nyugodtak.

⁴Az útakon összezavarodnak a szekerek, összeütköznek az utczákon; kinézésök, mint a szövétneké, mint a futosó villámlásé.

⁵Megemlékezik bajnokairól, kik utaikra rohannak; sietve mennek föl annak kőfalaihoz, és ott kész az oltalom.

⁶A folyóvizek kapui nyitva vannak, és a templom földig lerontatott.

⁷És a hadinép fogságra vitetik; és szolgálói elhajtatnak, zokogva, mint a galambok, keseregve sziveikben.

⁸És Ninive tele volt vízzel, mint a halastó, hanem ők elfutottak; álljatok meg, álljatok meg! de nincs, ki visszatérjen.

⁹Ragadozzátok el az ezüstöt, ragadozzátok el az aranyat; nincs vége a gazdagságnak minden kivánatos edényekben.

¹⁰Széthányatott, elkapdostatott és elszaggattatott; a szivek ellankadnak, a térdek reszketnek, a vesék mind elerőtlenedtek, és mindnyájok orczája, mint a fazék feketesége.

¹¹Hol van az oroszlánok tanyája, és az oroszlánkölykök táphelye, hová az oroszlán járt és az oroszlán kölyke, hogy bemenjen oda, és nem volt, ki elrettentse?

¹²Az oroszlán elegendőt ragadozott kölykeinek, és ölt nőstényoroszlánainak; tele hordta prédával barlangjait, és fekvőhelyét ragadománynyal.

¹³Ime én a te ellened, úgymond a seregek Ura; megégetem szekereidet, míg füstbe mennek, és ifjú oroszlánaidat fegyver emészti meg, és kiírtom a földről ragadományodat, és nem hallatik többé a te követeid szava.