¹Jaj neked, vérszopó város! mely rakva vagy minden csalással és erőszakkal; s nem hagysz föl a ragadozással!

²Ime az ostor pattogása, és a gyors kerekek zörgése, a ló nyeritése, a szekerek robogása és a lovasok közeledése.

³A kard tündöklik, a dárda villog, nagy a megöltek sokasága, mely rakásra hull; nincs száma a holttesteknek, és a hullákra omlanak,

⁴a szép és kedvelt paráznaszemély sok paráználkodása miatt, a bűbájos miatt, ki eladta a nemzeteket paráznaságaival, és a nemzetségeket bűbájosságaival.

⁵Ime én a te ellened, úgymond a seregek Ura Istene; felfödözöm szégyenségedet a te orczád előtt, megmutatom a nemzeteknek mezítelenségedet, és az országoknak gyalázatodat.

⁶Undokságot hányok rád, gyalázattal illetlek, és példáúl teszlek téged.

⁷És leszen, hogy mindaz, ki téged lát, visszalép tőled, és azt mondja: Elpusztúlt Ninive! Ki csóválja fejét fölötted? honnét keressek vigasztalót neked?

⁸Vajjon jobb vagy-e te a népes Alexandriánál, mely a folyóvizek között fekszik, vizekkel körűlvéve, melynek gazdagsága a tenger, falai a vizek?

⁹Szerecsenország volt annak erőssége, és Egyiptom és más számtalanok; Afrika és a líbiaiak voltak a te segítséged.

¹⁰De az is számkivetésbe vitetett fogságra; kisdedei földhöz verettek minden utczaszegleten, az ő nemeseire sorsot vetettek, és főemberei mind békókba szegeztettek.

¹¹Igy te is megrészegíttetve utálatos leszesz, és segítséget fogsz kérni az ellenségtől.

¹²Minden erősségeid, mint a fügefák az ő koránérő fügéikkel; ha megrázatnak, az evő szájába esnek.

¹³Ime a te néped tebenned, mint az asszonynép; ellenségeidnek fölnyittatnak a te földed kapui, tűz emészti meg záraidat.

¹⁴Meríts bár vizet magadnak a megszállásra, építsd föl erősségeidet, menj a sárba, taposd azt, és gyúrván csinálj téglát.

¹⁵Ott mégis elpusztít téged a tűz, elveszít a fegyver, megemészt téged, mint a cserebogár; gyűlj bár össze, mint a cserebogár, és sokasodjál meg, mint a sáska.

¹⁶Több volt a te kereskedésed az ég csillagainál, de most mint a cserebogár kiterjeszkedik, és elröpűl.

¹⁷Őreid, mint a sáskák, és kisebbjeid, mint a sáskák sáskái, melyek a sövényen ülnek le a hideg időben; de ha fölkel a nap, elröpűlnek, és nem ismerhető meg helyök, a hol voltak.

¹⁸Szunnyadoznak a te pásztoraid, Asszíria királya! el vannak temetve fejedelmeid; néped a hegyeken lappang, és nincs, ki egybegyüjtse.

¹⁹Nem titok a te romlásod, igen gonosz a te sérved; mindazok, kik híredet hallják, kezöket összecsapják terajtad; mert kire nem hatott át valaha a te gonoszságod?