¹Ninive terhe: az elcezei Náhum látomásának könyve.

²Buzgólkodó az Isten, és boszúálló az Úr; boszúálló az Úr és nagy haragú; az Úr boszút áll ellenségein, és haragszik elleneire.

³Az Úr béketűrő, de nagy erejű, és a bűnöst nem hagyja büntetlen. Az Úr a szélvészben jár, az ő utai a forgószélben, és lábainak pora a felleg.

⁴Megdorgálja a tengert, és kiszárasztja azt, és a folyóvizet mind sivataggá teszi. Ellankad Bázán és Kármél, és a Libanon virága elhervad.

⁵A hegyek megrendűlnek előtte, s a halmok elpusztúlnak; reszket a föld az ő színe előtt, a föld kereksége és mindnyájan, kik azon laknak.

⁶Ki áll meg haragja előtt? és ki áll ellene haragja búsulásának? az ő haragja terjed, mint a tűz, és a kősziklák elolvadnak előtte.

⁷Jó az Úr, és erősség a szorongatás napján, és ismeri a benne bízókat.

⁸Vízáradás által véget vet ama helynek; és elleneit sötétség fogja üldözni.

⁹Mit tusakodtok ti az Úr ellen? ő véget vet, s nem leszen kétszer nyomorúság.

¹⁰Mert mint az egymásba fogódzó tövisek, olyanok a lakmározásban együtt ivók, megemésztetnek, mint a teljesen elszáradt pozdorja.

¹¹Tebelőled megyen ki, a ki gonoszt gondol az Úr ellen, törvényszegést forgatván elméjében.

¹²Ezeket mondja az Úr: Ha teljes számmal lesznek, bármely sokan, mégis megnyíratnak és eltűnnek; megsanyargattalak téged, de nem sanyargatlak többé.

¹³Mert most leveszem az ő vesszejét hátadról, és összetöröm, és köteleidet elszaggatom.

¹⁴Tefelőled pedig azt parancsolja az Úr, hogy neved ne terjesztessék többé; a te istened házából kipusztítom a faragott és öntött bálványt, tensíroddá teszem, mert becstelen vagy.

¹⁵Ime a hegyekben a békehirdető és békejelentő lábai; szenteld meg, Júda, ünnepeidet, és teljesítsd fogadásaidat; mert többé nem megy át rajtad a Beliál; mindenestül elveszett.