¹És bemenvén a hajócskába, átkele a tengeren, és jöve az ő városába.

²És íme hozának neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. És látván Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Bízzál fiam! megbocsáttatnak neked a te bűneid.

³És ime némelyek az irástudók közől mondák magokban: Ez káromkodik.

⁴És látván Jézus az ő gondolataikat, mondá: Miért gondoltok gonoszokat sziveitekben?

⁵Mi könnyebb, mondani-e: Megbocsáttatnak neked bűneid; vagy mondani: Kelj föl, és járj?

⁶Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására; – akkor mondá az inaszakadtnak: Kelj föl, vedd ágyadat, és menj házadba.

⁷És fölkele, és haza méne.

⁸Látván pedig ezt a seregek, megfélemlének, és dicsőiték az Istent, ki ily hatalmat adott az embereknek.

⁹És mikor onnét elment Jézus, láta egy Máté nevű embert a vámon ülni. És mondá neki: Kövess engem. És fölkelvén, követé őt.

¹⁰És lőn, hogy letelepedvén ennek házában, ime sok vámos és bűnös jövén, letelepedének Jézussal és az ő tanítványival.

¹¹És látván a farizeusok, mondák az ő tanítványinak: Miért eszik a vámosokkal és bűnösökkel a ti mesteretek?

¹²Jézus pedig hallván ezt, mondá: Nem szükséges az orvos egészségeseknek, hanem a betegeknek.

¹³Elmenvén pedig, tanúljátok meg, mit tesz az: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem jöttem híni az igazakat, hanem a bűnösöket.

¹⁴Akkor hozzá járulának János tanítványai, mondván: Miért böjtölünk gyakorta mi és a farizeusok, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?

¹⁵És mondá nekik Jézus: Vajjon kesereghet-e a vőlegény násznépe, míg velök van a vőlegény? Eljőnek pedig a napok, mikor elvétetik tőlök a vőlegény; akkor majd fognak böjtölni.

¹⁶Senki nem vet viselt ruhára új posztófoltot; mert elveszi a ruha épségét, és a szakadás roszabb leszen.

¹⁷Sem új bort nem töltenek ó tömlőkbe; mert különben a tömlők kiszakadnak, a bor kifut, és a tömlők elromlanak; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mind a kettő megmarad.

¹⁸Midőn ezeket mondotta nekik, ime egy fejedelem járúla hozzá, és imádá őt, mondván: Uram! leányom most halt meg; de jer, tedd rá kezedet, és élni fog.

¹⁹És fölkelvén, követé őt Jézus és az ő tanítványai.

²⁰És ime egy asszony, ki vérfolyásban szenved vala tizenkét év óta, hátúl járúla hozzá és illeté az ő ruhája szegélyét;

²¹mert mondá magában: Hacsak ruházatát illetem is, meggyógyúlok.

²²Jézus pedig megfordúlván, és látván őt, mondá: Bízzál, leányom! a te hited meggyógyított téged. És meggyógyúla az asszony azon órában.

²³És midőn Jézus a fejedelem házába jött és látta a síposokat és tolongó sereget, mondá:

²⁴Távozzatok; mert nem halt meg a leányzó, hanem aluszik. És kineveték őt.

²⁵És miután kiutasíttatott a sereg, beméne, megfogá kezét; és fölkele a leányzó.

²⁶És ennek híre terjede azon egész földön.

²⁷És elmenvén onnét Jézus, két vak követé őt, kiáltván és mondván: Dávidnak fia! könyörűlj rajtunk.

²⁸Mikor pedig haza érkezett, hozzá menének a vakok; és mondá nekik Jézus: Hiszitek-e, hogy ezt megcselekedhetem veletek? Felelének neki: Igen is, Uram!

²⁹Akkor illeté szemeiket, mondván: A ti hitetek szerint legyen nektek.

³⁰És megnyílának szemeik. És Jézus meginté őket, mondván: Vigyázzatok, hogy valaki meg ne tudja.

³¹Ők pedig kimenvén, elhiresztelék őt azon egész földön.

³²Azok kimenetele után, ime hozának eléje egy néma embert, kiben ördög vala.

³³És kiűzvén az ördögöt, szóla a néma, és csodálák a seregek, mondván: Ilyet soha nem láttak Izraelben.

³⁴A farizeusok pedig mondák: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.

³⁵És körűljárá Jézus mind a városokat és falukat, tanítván az ő zsinagógájokban, és hirdetvén az ország evangéliomát, és meggyógyítván minden nyavalyát és minden betegséget.

³⁶Látván pedig a sereget, könyörűle rajtok; mert nyavalygók valának és elszéledezének, mint a pásztor nélkül való juhok.

³⁷Akkor mondá tanítványinak: Az aratás ugyan sok, de a munkás kevés.

³⁸Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.