¹És összehíván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nekik a tisztátalan lelkeken, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden nyavalyát és minden betegséget.

²A tizenkét apostol neve pedig ez: Első, Simon, ki Péternek neveztetik, és András, az ő bátyja;

³Jakab, Zebedeus fia, és János, amannak öcscse; Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámos; Jakab, Alfeus fia, és Taddeus;

⁴a kánai Simon, és iskarioti Júdás, ki el is árúlta őt.

⁵E tizenkettőt küldé Jézus, és megparancsolá nekik, mondván: A pogányok útjára ne térjetek, és a szamaritánusok városaiba ne menjetek;

⁶hanem inkább menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz.

⁷Elmenvén pedig, hirdessétek, mondván: Hogy elközelgetett mennyeknek országa.

⁸Betegeket gyógyítsatok, halottakat támaszszatok fel, poklosokat tisztítsatok, ördögöket űzzetek ki; ingyen vettétek, ingyen adjátok.

⁹Ne legyen aranyotok, se ezüstötök, se pénzetek övetekben,

¹⁰se táskátok az úton, se két köntöstök, se sarutok, se bototok; mert méltó a munkás az ő élelmére.

¹¹A mely városba vagy faluba bementek, kérdezzétek meg, ki a méltó abban, és maradjatok ott, míg tovább nem mentek.

¹²Bemenvén pedig a házba, köszönjetek be, mondván: Békeség e háznak!

¹³És ha méltó leszen az a ház, rája száll a ti békeségtek; ha pedig nem leszen méltó, a ti békeségtek visszatér hozzátok.

¹⁴S ha valaki nem fogad be titeket, beszédeiteket sem hallgatja: kimenvén azon házból vagy városból, verjétek le a port lábaitokról.

¹⁵Bizony mondom nektek, tűrhetőbb sorsa lesz Sodoma és Gomorra földének itélet napján, mint annak a városnak.

¹⁶Ime én elküldlek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek azért okosak, mint a kigyók, és együgyűek, mint a galambok.

¹⁷Óvakodjatok pedig az emberektől; mert föladnak titeket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megostoroznak titeket.

¹⁸És a helytartókhoz és királyokhoz hurczoltattok majd énérettem, bizonyságúl nekik és a pogányoknak.

¹⁹Mikor pedig átadnak titeket, ne gondolkodjatok, miképen és mit szóljatok; mert megadatik nektek azon órában, mit szóljatok.

²⁰Mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem Atyátok Lelke az, ki bennetek szól.

²¹Elárúlja pedig a testvér testvérét halálra, és az atya fiát, és a gyermekek szülőik ellen támadnak, és halálra viszik őket.

²²És gyűlöletesek lesztek mindeneknél az én nevemért; a ki pedig állhatatos lesz mindvégiglen, az üdvözűl.

²³Mikor pedig üldöznek titeket egyik városban, fussatok a másikba; bizony mondom nektek, nem jártok végig Izrael városain, mígnem eljő az ember fia.

²⁴Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál.

²⁵Elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere, és a szolgának, ha olyan, mint ura. Ha a családatyát Belzebubnak nevezték, mennyivel inkább az ő háza népét?

²⁶Ne féljetek azért tőlök. Semmi sincs elrejtve, mi föl ne födöztessék, és eltitkolva, mi meg ne tudassék.

²⁷A mit nektek sötétben mondok, mondjátok el fényes nappal; és a mit fülbesúgva hallotok, hirdessétek a tetőkről.

²⁸És ne féljetek azoktól, kik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik; hanem inkább féljetek attól, ki mind a lelket, mind a testet a gehennába vesztheti.

²⁹Nemde két verebet egy filléren adnak? és azokból egy sem esik a földre a ti Atyátok nélkül.

³⁰Sőt a ti fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva.

³¹Ne féljetek tehát, a verebeknél sokkal különbek vagytok ti.

³²Minden azért, ki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, ki mennyekben vagyon;

³³a ki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadom és is őt Atyám előtt, ki mennyekben vagyon.

³⁴Ne véljétek, hogy békét jöttem hozni a földre; nem jöttem békét hozni, hanem fegyvert.

³⁵Mert elválasztani jöttem az embert atyjától, a leányzót anyjától, és a menyet napától;

³⁶és az ember ellenségei az ő háznépe.

³⁷A ki atyját vagy anyját inkább szereti, mint engem, nem méltó hozzám; és a ki fiát vagy leányát inkább szereti, mint engem, nem méltó hozzám.

³⁸És a ki föl nem veszi keresztét, s nem követ engem, nem méltó hozzám.

³⁹A ki megtalálja életét, elveszti azt; és a ki életét elveszti érettem, megtalálja azt.

⁴⁰A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, ki engem küldött.

⁴¹A ki prófétát fogad be próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki igazat fogad be igaz nevében, igaznak jutalmát veszi.

⁴²S ha valaki italúl egynek e legkisebbek közől egy pohár hideg vizet ad csak a tanítvány nevében is, bizony mondom nektek, nem veszti el jutalmát.