¹És lőn, a mint Jézus elvégezte tizenkét tanítványának oktatását, elméne onnét, hogy tanítson és prédikáljon az ő városaikban.

²János pedig mikor meghallotta a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt tanítványai közől,

³mondá neki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várunk?

⁴És felelvén Jézus, mondá nekik: Elmenvén, jelentsétek meg Jánosnak, a miket hallottatok és láttatok:

⁵A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztúlnak, a siketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek az evangéliom hirdettetik;

⁶és boldog, a ki énbennem meg nem botránkozik.

⁷Azok elmenetele után pedig kezde Jézus szólani a seregnek Jánosról: Mit mentetek ki a pusztába látni? széltől hányatott nádat-e?

⁸Vagy mint mentetek ki látni? lágy ruhákba öltözött embert-e? Ime a kik lágy ruhákba öltöznek, a királyok házaiban vannak.

⁹Tehát mit mentetek ki látni? prófétát-e? Sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.

¹⁰Mert ez az, kiről irva vagyon: Ime én elküldöm angyalomat színed előtt, ki elkészíti előtted a te utadat.

¹¹Bizony mondom nektek, nem támadott az asszonyok szülöttei között nagyobb keresztelő Jánosnál; s mégis a ki kisebb mennyeknek országában, nagyobb nálánál.

¹²Keresztelő János napjaitól pedig egész mostanig mennyeknek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok ragadják el azt.

¹³Mert mindnyájan a próféták és a törvény Jánosig jövendöltek?

¹⁴és ha akarjátok elfogadni, ő Illés, a ki eljövendő.

¹⁵A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg.

¹⁶De kihez hasonlítsam e nemzedéket? Hasonló a piaczon ülő gyermekekhez, ki társaiknak kiáltanak,

¹⁷mondván: Sípoltunk nektek, és nem tánczoltatok; siránkoztunk, és nem sírtatok.

¹⁸Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondják: Ördöge vagyon.

¹⁹Eljött az ember fia, eszik és iszik, és azt mondják: Ime a falánk és borivó ember, a vámosok és bűnösök barátja. És igazolva lőn a bölcseség az ő fiaitól.

²⁰Akkor elkezde szemrehányást tenni a városoknak, melyekben legtöbb csodákat tett, hogy nem tartottak bűnbánatot.

²¹Jaj neked, Korozain! jaj neked, Betszaida! mert ha Tírusban és Szídonban történtek volna a csodák, melyek tibennetek történtek, régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot.

²²De mondom is nektek: Tírusnak és Szídonnak könnyebb sorsa lesz itélet napján, mint nektek.

²³És te, Kafarnaum! vajjon az égig fogsz-e felmagasztaltatni? a pokolig szállasz alá; mert ha Sodomában történtek volna a csodák, melyek tebenned történetek, megmaradt volna e napiglan. 31.)

²⁴De mondom is nektek, hogy Sodoma földének könnyebb sorsa lesz itélet napján, mint neked.

²⁵Az időben felelvén Jézus, mondá: Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura! hogy elrejtetted ezeket a bölcsektől és okosaktól, és kijelentetted a kisdedeknek.

²⁶Úgy van, Atyám! mert így tetszett neked.

²⁷Mindenek átadattak nekem Atyámtól; és senki nem ismeri a Fiút, hanem az Atya, az Atyát sem ismeri senki, hanem a Fiú, és kinek a Fiú ki akarja jelenteni.

²⁸Jőjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok, és én megnyugtatlak titeket.

²⁹Vegyétek rátok az én igámat, és tanúljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szivű; és nyugodalmat találtok lelkeiteknek;

³⁰mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.