¹Az időben Jézus a vetéseken méne át szombaton; tanítványai pedig éhezvén, búzafejeket kezdének szaggatni és enni.

²A farizeusok pedig látván ezt, mondák neki: Ime tanítványaid azt cselekszik, mit szombaton nem szabad cselekedni.

³Ő pedig mondá nekik: Nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett, ő és a kik vele voltak;

⁴mikép ment az Isten házába, s a kitett kenyereket megette, melyeket nem volt szabad megenni neki, sem azoknak, kik vele voltak, hanem csak a papoknak?

⁵Avagy nem olvastátok-e a törvényben: hogy szombaton a papok megszegik a templomban a szombatot, és vétek nélkül vannak?

⁶Mondom pedig nektek, hogy a templomnál nagyobb van itt.

⁷Ha pedig tudnátok, mi az: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot; soha nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.

⁸Mert az ember fia ura a szombatnak is.

⁹És eltávozván onnét, beméne zsinagógájokba.

¹⁰És ime ott egy elszáradt kezű ember vala, és kérdék őt, mondván: Ha szabad-e szombaton gyógyítani? hogy vádolhassák őt.

¹¹Ő pedig mondá nekik: Lesz-e közőletek ember, kinek egy juha vagyon, és ha ez szombaton verembe esik, nem ragadja-e meg, s nem húzza-e ki azt?

¹²Mennyivel becsesebb az ember a juhoknál? Tehát szabad szombaton jól cselekedni.

¹³Akkor mondá az embernek: Nyujtsd ki kezedet. És kinyujtá, és helyreállott az, mint a másik.

¹⁴Kimenvén pedig a farizeusok, tanácsot tartának ellene, mimódon veszítsék el őt?

¹⁵Jézus pedig tudván ezt, elméne onnét, és sokan követék őt, és meggyógyítá mindnyájokat;

¹⁶és megparancsolá nekik, hogy őt ki ne jelentsék,

¹⁷hogy beteljesedjék, mit Izaiás próféta szólott, mondván:

¹⁸Ime az én szolgám, kit választottam, az én szerelmesem, kiben lelkemnek kedve telik. Az én lelkemet adom rája, és itéletet fog hirdetni a nemzeteknek.

¹⁹Nem verseng, és nem kiált, sem az utczán nem hallja senki az ő szavát.

²⁰A repedezett nádat nem töri össze, és a füstölgő mécsbelet nem oltja ki, mígnem kiviszi az itéletet győzedelemre;

²¹és a pogányok az ő nevében bíznak.

²²Akkoron viteték hozzája egy ördöngös, vak és néma; és meggyógyítá őt, úgy hogy szóla és láta.

²³És álmélkodának mind a seregek, és mondák: Vajjon nem ez-e Dávid fia?

²⁴A farizeusok pedig hallván ezt, mondák: Ez nem űz ördögöket, hanem csak Belzebub, az ördögök fejedelme által.

²⁵Jézus pedig tudván gondolataikat, mondá nekik: Minden maga ellen meghasonlott ország elpusztúl, és a maga ellen meghasonlott város vagy ház fön nem állhat.

²⁶És ha sátán sátánt űz ki, maga ellen meghasonlott, mikép áll fön tehát az ő országa?

²⁷És ha én Belzebub által űzök ki ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők lesznek a ti bíráitok.

²⁸Ha pedig én az Isten, lelke által űzöm ki az ördögöket, tehát elérkezett hozzátok az Isten országa.

²⁹Avagy mikép mehet be valaki az erősnek házába, s ragadhatja el az ő edényeit, ha előbb meg nem kötözi az erőst? és akkor dúlja föl házát.

³⁰A ki nincs velem, ellenem vagyon; és a ki nem gyüjt velem, szétszór.

³¹Azért mondom nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek: de a Lélek elleni káromlás nem bocsáttatik meg.

³²És ha valaki az ember fia ellen szól, megbocsáttatik neki: de ki a Szentlélek ellen szól, nem bocsáttatik meg neki sem e világon, sem a jövendőn.

³³Vagy tenyészszetek jó fát, és azon jó gyümölcsöt, vagy tenyészszetek rosz fát és azon rosz gyümölcsöt, mivelhogy a fa gyümölcséről ismertetik meg.

³⁴Viperák fajzati! hogyan szólhattok jókat, holott gonoszok vagytok? mert a száj a szív bőségéből szól.

³⁵A jó ember a jó kincsből jókat hoz elé, és a gonosz ember a gonosz kincsből gonoszakat hoz elé.

³⁶Mondom pedig nektek, hogy minden hivalkodó igéről, melyet szólnak az emberek, számot adnak itélet napján.

³⁷Mert a te igéidből fogsz igazoltatni, és a te igéidből kárhoztattatni.

³⁸Akkor felelének neki némelyek az irástudók és farizeusok közől, mondván: Mester! jelt akarunk tőled látni.

³⁹Ő pedig felelvén, mondá nekik: A gonosz és parázna nemzedék jelt kiván, de nem adatik neki jel, hanem csak Jónás próféta jele.

⁴⁰Mert valamint Jónás a czethal gyomrában három nap és három éjjel volt: úgy leszen az ember fia a föld szivében három nap és három éjjel.

⁴¹A ninivei férfiak föltámadnak az itéletben e nemzedékkel, és kárhoztatni fogják azt, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikálására; és íme nagyobb van itt Jónásnál.

⁴²A déli királyné föltámad az itéletben e nemzedékkel, és kárhoztatni fogja azt; mert ő eljött a föld határairól hallgatni Salamon bölcseségét; és íme nagyobb van itt Salamonnál.

⁴³Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegyen az emberből, száraz helyeken jár, nyugalmat keresvén, és nem talál.

⁴⁴Akkor így szól: Visszatérek házamba, a honnét kijöttem. És eljövén, üresen találja azt, kisöpörve és fölékesítve.

⁴⁵Akkor elmegyen, és magával más hét lelket viszen, magánál gonoszabbakat, és bemenvén, ott laknak; és azon ember utóbbi állapotja roszabb az elsőnél. Igy jár ez igen gonosz nemzedék is.

⁴⁶Még midőn szólott a seregnek, ime az ő anyja és atyjafiai kinn állanak vala, akarván vele szólani.

⁴⁷Mondá tehát neki valaki: Ime anyád és atyádfiai kinn állanak, keresvén téged.

⁴⁸Ő pedig felelvén a vele szólónak, mondá: Ki az én anyám, és kik az én atyámfiai?

⁴⁹És kinyujtván kezét tanítványira, mondá: Ime az anyám és atyámfiai.

⁵⁰Mert a ki Atyám akaratját cselekszi, ki mennyekben vagyon, az az én atyámfia, és húgom és anyám.