¹Mikor pedig lejött a hegyről, nagy sereg követé őt;

²és íme egy poklos jövén, imádá őt, mondván: Uram! ha akarod, megtisztíthatsz engem.

³És Jézus kinyujtván kezét, illeté őt, mondván: Akarom, tisztúlj meg. És azonnal megtisztúla az ő poklossága.

⁴És mondá neki Jézus: Meglásd, ezt senkinek se mondd; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és áldozd föl az ajándékot, melyet Mózes parancsolt bizonyságúl nekik.

⁵Mikor pedig bement Kafarnaumba, egy százados méne hozzája, kérvén őt

⁶és mondván: Uram! szolgám házamban fekszik inaszakadtan, és gonoszúl gyötrődik.

⁷És mondá neki Jézus: Én elmegyek, és meggyógyítom őt.

⁸És felelvén a százados, mondá: Uram! nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőj, hanem csak egy szóval mondjad, és meggyógyúl az én szolgám.

⁹Mert én is hatalom alatt való ember vagyok, vitézek lévén alattam; s ha mondom ennek: Menj el, elmegyen; és a másiknak: Jöszte, s eljő; és szolgámnak: Cselekedd ezt, és megcselekszi.

¹⁰Hallván pedig ezt Jézus, csodálkozék, és mondá követőinek: Bizony mondom nektek, nem találtam ennyi hitet Izraelben.

¹¹Mondom pedig nektek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal mennyeknek országában;

¹²az ország fiai pedig kivettetnek a külső setétségre; ott leszen sírás és fogak csikorgatása.

¹³És mondá Jézus a századosnak; Menj el, és a mint hittél, úgy legyen neked. És meggyógyúla a szolga azon órában.

¹⁴És mikor Jézus Péter házába jött, látá az ő napát, hogy hideglelésben fekszik.

¹⁵És illeté kezét, és elhagyá őt a hideglelés; és fölkelvén, szolgála neki.

¹⁶Estve pedig hozzája sok ördöngöst hozának, és kiűzé a lelkeket igéjével, és minden beteget meggyógyíta;

¹⁷hogy beteljesedjék, a mit Izaiás próféta szólott, mondván: Ő vette el erőtlenségeinket, és hordozta betegségeinket.

¹⁸Látván pedig Jézus körűle a sok népet, meghagyá, hogy a tengeren túl menjenek.

¹⁹És hozzá járúlván egy irástudó, mondá neki: Mester! követlek téged, akárhova mégy.

²⁰És mondá neki Jézus: A rókáknak barlangjaik vannak, és az égi madaraknak fészkeik: az ember fiának pedig nincs, hova fejét lehajtsa.

²¹Más pedig tanítványi közől mondá neki: Uram! engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és atyámat eltemessem.

²²Jézus pedig mondá neki: Kövess engem, és hagyd a holtaknak eltemetni halottjaikat.

²³És ő bemenvén a hajóba, követék őt tanítványai.

²⁴És íme nagy háborgás lőn a tengeren, úgy, hogy a hajócska elboríttaték a haboktól; ő pedig aluszik vala.

²⁵És hozzá járúlván tanítványi, felkölték őt, mondván: Uram! szabadíts meg minket, elveszünk.

²⁶És mondá nekik Jézus: Mit féltek? kicsinyhitűek! Akkor fölkelvén, parancsola a szeleknek és tengernek, és nagy csendesség lőn.

²⁷Az emberek pedig csodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy a szelek és tenger engedelmeskednek neki?

²⁸És mikor a tengeren átment a gerazenusok tartományába, két ördöngös futa eléje, a sírboltokból jövén ki, oly igen dühösek, hogy senki sem mehetett el azon az úton.

²⁹És íme kiáltának, mondván: Mi közünk veled? Jézus, Istennek Fia! Idő előtt jöttél ide minket gyötörni?

³⁰Nem messze tőlök pedig nagy sertés nyáj vala legelőn.

³¹Az ördögök tehát kérék őt, mondván: Ha kiűzesz bennünket, hagyj minket a sertésnyájba szállani.

³²És mondá nekik: Eredjetek. Azok pedig kimenvén, a sertésekbe szállának; és ime az egész nyáj a tengerbe rohana, és a vízbe veszének.

³³A pásztorok pedig elfutának, és a városba menvén, mindent megjelentének azok felől is, kikben az ördögök voltak.

³⁴És ime az egész város eléje méne Jézusnak, és látván őt, kérék, hogy távozzék el határaikból.